Mozgásfejlesztés - a probléma kezelése

A mozgásfejlesztés elkezdése már óvodás korban célszerű. Előfordulhat ugyanis, hogy a “kezdő” szülő még nem vesz észre olyan fejlődési problémát, ami a játékok során a pedagógus számára egyértelműen kiderül. A mozgásfejlesztés része a pedagógus szakértelme, türelme, a gyermek és a szülő kitartása.

Mozgásfejlesztés játékok segítségével

Tűz, víz!

A Játék leírása: A gyermekek lassú tempóban futkároznak, jelre megállnak. „TŰZ” felkiáltásra, hasra fekszenek a talajon. „VÍZ” Felkiáltásra másznak a bordásfalra, vagy székre állnak. Ismétlés egymás után. Minden feladatmegoldás után értékelés egyénenként. A játék bővíthető „FÖLD”, „ÉG”, „LEVEGÖ” stb. szavakkal, különböző testhelyzetek felvételével idősebbek játékában.

A fejlesztés lehetőségei: Térbeli tájékozódás, figyelem, emlékezet alakítása, szabálytudat fejlesztése. Gyors reagálás, kinesztetikus differenciáló képesség formálása mozgásgyorsaság a futásban.

Játszhatja: 3-25 gyermek 3-4 éves kortól.

Eszközök: bordásfal, székek.

Fuss haza!

A Játék leírása: A játékmaci köré kötéllel kört alakítunk, ez a ház. A gyermekek körbe futnak menetirány szerint a ház körül. Jelre be futnak a házba. Aki elsőnek ugrik be a házba, az a győztes.

A fejlesztés lehetőségei: Nagymozgások fejlesztése futással, térészlelés, tájékozódás Gyors reagáló képesség fejlesztése.

Játszhatja: 3-12 gyerek 3 éves kortól.

Eszköz: maci és körkötél

Gólyák a tóban

A játék leírása: A gyermekek a „gólyák”, a tó körül járkálnak, a gólya mozgását utánozva, jelre repülnek majd a tóban, járkálnak tovább. Tó lehet egy szőnyeg, vagy körkötél.

A fejlesztés lehetőségei: Egyensúlyérzék fejlesztése, térészlelés, tájékozódás térben. Gyors reagáló képesség alakítása, figyelem fejlesztése.

Játszhatja: 6-25 gyermek 3 éves kortól.

Eszköz: szőnyeg vagy körkötél. A

Fészekrakó

A játék leírása: A gyermekek babzsákkal a kezükben szaladgálnak, jelre leülnek a babzsákra, amely a fészket jelenti a játékban. Az az ügyes, aki elsőként ül nyugodtan a babzsákján.

A fejlesztés lehetőségei: Egyensúlyérzék fejlesztése, gyors reagáló képesség alakítása, erőnlét fejlesztése, figyelem, akarat formálása.

Játszhatja: 6-25 gyermek 3 éves kortól.

Eszköz: A játszó gyermekek létszámával megegyező babzsák.

Mozgásfejlesztés témában bővebben itt olvashat.

forrás: fejlesztőklapja

A szabadgyökök olyan, kémiailag aktív részecskék, amelyeknek szabad elektronjuk van, ezáltal más sejtek elektronjait elvonva igyekeznek stabilizálódni, miközben ezen sejtek működését, épségét, esetleg DNS-ét is károsíthatják. Jó esetben a szervezet védelmi funkciójában játszanak szerepet, jellemzőbb azonban, hogy az elektronok hajszolása közben a hasznos és szükséges molekulákat sem kímélik, a sejt bármely részét károsíthatják. A szabadgyökök számát külső környezeti tényezők tovább növelhetik (levegőszennyezés, szmog, UV-sugárzás, elektro-szmog, radioaktív sugárzás, ózon, rovar- és gyomirtó szerek).

Komoly szerepet játszanak továbbá az életmódbeli szokásaink:

− dohányzás

− pihenés és alváshiány

− táplálkozási szokások (telített zsírok, finomított szénhidrátok, vörös húsok, félkész-gyors ételek…)

− alkoholfogyasztás

− betegségek (diabetes, gyulladások, fertőzések)

− gyógyszerek

− fokozott vagy tartós stressz

− nehéz fizikai munka, túlzott edzés

Szervezetünk igyekszik ezeket a bajkeverőket kordában tartani, de ha túlságosan felszaporodnak vagy a szervezet védelmi vonala elégtelenné válik, létrejön a kutatók által oxidatív stressznek nevezett állapot, amely rövid ideig mindenkinél előfordul, de tartós fenn- állása esetén betegségek előidézője lehet.

Mi lehet a megoldás? Alapvetően két megoldás kínálkozik: vagy a szabadgyökök képződését, mennyiségét csökkentjük, vagy a hatásukat semlegesíthetjük külső gyökkötők, vagyis antioxidánsok bevitelével. Az antioxidánsok először körülveszik a szabadgyököt, majd a hiányzó elektront önkéntes adakozással pótolják, gátolva ezzel újabb szabadgyök kialakulását, csökkentik a már meglévők aktivitását, sőt az okozott károkat is kijavítják. Ezek az antioxidánsok lehetnek a szervezeten belüli, vagy kívülről (táplálékkal vagy táplálék-kiegészítőként) bevitt antioxidánsok. A szervezetünk által termelt antioxidánsok megfelelő mennyiségű képződéséhez azonban sok vitamin, ásványi anyag, nyomelem, energia szükséges, ezért fontos, hogy táplálékainkkal pótoljuk ezeket.

A külső antioxidánsokra jellemző, hogy védőfunkciójuk sokkal szélesebb, nagyon sokféle szabadgyökkel szemben nyújtanak védelmet, korántsem olyan specifikusak, mint a belső antioxidánsok. Különböző típusú szabadgyökök ellen védenek, a sejtek más-más részében, és fantasztikus csapatmunka eredményeként egymás segítésével, regenerálásával vagy szükség esetén pótlásával - mint egy jó hadsereg -, többszörös védelmi vonalat biztosítanak a káros gyökök ellen.

forrás: Varga Róbert

A 40. életév után a csonttömeg évente mintegy 0,5%-al csökken, nemre és korra való tekintet nélkül. A veszteségszint a csontvázrégiótól függ és arra valószínűleg kihatással van a genetika, a táplálkozás, a hormonállapot, a szokásos fizikai tevékenység. Ez megnehezíti annak megítélését, hogy milyen mértékben elkerülhetetlen az öregedés következtében fellépő csontveszteség. Az ösztrogéntermelés csökkenése a nőknél a menopauzában jelentősebb mértékű csontveszteséget okoz. (Kohrt et al, 2004).

A csonttömeg veszteség gyorsabban lép fel, amennyiben nincs csontterhelés. Ez problémát jelent az idősebb korúaknál, akik nehezen folytatják azokat a tevékenységeket, amelyek megfelelő terhelést nyújthatnának a csonttömeg megtartására. (FIMS Position Statement,) Az időskorúak csontminőségre az alacsony szintű fizikai tevékenységek közé sorolható egy órás lassú séta is pozitív hatással lehet a (Picard et al, 2000).

Megállapították, hogy nagyobb azoknak a menopauzában lévő nőknek a csontsűrűsége, akik fiatal korukban fizikai aktivitást végeztek, különösen a 12 és 18. életév közötti időszakban (Rideout, McKay és Barr, 2006). Egy ausztráliai tanulmány azt mutatta meg, hogy a lassú jógagyakorlatok hatásos csontminőségjavító stimuláns. Ezek a gyakorlatok az aktivitás egyszerű, biztonságos és elfogadható módja, nem okoznak sérülést, vagy tüneteket az izom és csontrendszerben (Young, Weeks és Beck, 2007). A fizikai aktivitás, a mérsékelttől a közepes intenzitásúakig a 65-75 korú nőknél az izomerő javulását eredményezheti, ami jelentősen kihat a csontsűrűség növekedésére Ashe et al, 2008).

Sokkal több tanulmány készült a nők csontminőségével kapcsolatban, vannak azonban olyan vizsgálatok is, amelyek azt mutatják, hogy azoknak a férfiaknak, akik versenysporttal foglalkoztak és gyakran edzettek fiatal korukban, jobb a csontminőségük, mint azoké, akik nem foglalkoztak versenysporttal (Nilsson et al, 2008). Park et al (2007) kimutatták, hogy az idősebb korúak csontjainak egészsége összefüggésben van a fizikai tevékenység intenzitásával és mennyiségével. A férfiaknál a csontok erőssége szoros kapcsolatban van a mérsékelt erősségű fizikai aktivitás napi időtartamával (idősebb korúak számára napi több mint 7.000 lépés javallott naponta).

forrás: Dr. Ihász Ferenc: A fizikai aktivitás és a minőségi öregedés - Aktív életvitel időskorban

Az edzés növelheti a fiatal felnőtt nők csontsűrűségét. Számos tényező, mint a terhelési intenzitás, a specifikus helyek, amelyekre ez az erőhatás kihat és az elszántsággal végzett edzési program a hatékonyság fontos meghatározói lehetnek. A fokozott intenzitású terheléses edzés (pl. nagy erőfeszítés) szintén eredményezheti a testfelépítés és az izomerő változását. Annak ellenére, hogy a csontváz magas intenzitású megterhelését felölelő fizikai aktivitás javallott a fiatal felnőtt korúak számára az optimális csonttömeg elérése és megtartása céljából, hatékonysága azonban valamilyen hormonális rendellenesség, helytelen táplálkozás, vagy túlfeszítettség esetében nem észlelhető (Kohrt et al, 2004).

szítettség esetében nem észlelhető (Kohrt et al, 2004). Az a vizsgálat, amelyben 18-26 éves korú nők vettek részt, egyoldalú koncentrikus és ekcentrikus izokinetikus ellenállási gyakorlatokat tartalmazó 5 hónapos edzés után azt mutatta, hogy a gyakorlatokkal felölelt kéz- és a lábcsontok sűrűségében volt tapasztalható javulás. Ezáltal megerősítést nyert, hogy az edzésnek ez a módja a programmal felölelt végtagokban lévő erő növekedéséhez vezet (Nickols-Richardson et al, 2007). Kiderült, hogy a testgyakorlatok igen hatásosak azoknak a fiatal nőknek az esetében is, akik ismeretlen eredetű osteoporosisban szenvednek (Bergstrøm, Brinck és Stääf, 2008).

A fizikai tevékenység jelentőségét alátámasztó számos bizonyíték egyike az a finn kutatás, amellyel 35-40 éves nőket vizsgáltak, akik olyan erős hatású edzéseken vettek részt, mint a step aerobik. Hat hónap intenzív edzés után csontsűrűségük megnövekedett (Ahola et al, 2009).

Egy másik finn kutatás is azt mutatja, hogy a 35-40 éves korú nők esetében a testgyakorlatok effektív intenzitása elérhető olyan normális fizikai tevékenységgel is, mint a futás és ugrálás. A gerincoszlop ágyéki részén elért pozitív hatás nagyobb intenzitású gyakorlatok esetében jelentkezett, a sarokcsontban pedig a kisebb intenzitású gyakorlatok eredményeként. Ez arra utal, hogy a gyakorlatok hatása specifikus a csontrendszer egyes részeire. (Vainionpää et al, 2006).

Kolle, Klungland és Sundgot-Borden (2005) megállapították, hogy a súlyhordás által végzett magas és közepes szintű a fizikai tevékenység (séta, labdajátékok, tánc, fitness, aerobik, futás, jogging, sielés, harművészetek, tornászás, erőedzés, és ütővel játszható játékok) pozitív hatással vannak a csontrendszer néhány régiójának csonttömegére.

Csontritkulás és a sport

Ebből is láthatjuk, hogy a sport jó hatással van a csontritkulás előfordulásának csökkentésére. Aki heti 3-5 órát edz, jó eséllyel később vagy egyáltalán nem néz majd szembe a csontritkulás kínzó állapotával. Különösen oda kell figyelniük a nőknek, hiszen ők kiemelten veszélyeztetettek menopauza után.

forrás:  Dr. Ihász Ferenc: A fizikai aktivitás és a minőségi öregedés - Aktív életvitel időskorban

A felnövekvő gyermek nemcsak a körülötte lévő világról szerez ismereteket, hanem önmagáról, mint emberről is fokozatosan kialakít egy egyre árnyaltabbá váló képet.

Az énkép tulajdonképpen az önmagára vonatkozó tapasztalatait, valamint az önértékelés területit jelenti, s komoly irányító, motiváló, információszerző funkciót lát el a mindennapokban. Vagyis jelen van a legtöbb kimondott és megtett dolgunk hátterében, vélekedéseinkben és viselkedésünkben valamint cselekedeteinkben. Forrását tekintve egyrészt a saját, személyes tapasztalásainkból ered, másrészt a körülöttünk lévő személyek az ún. „társas mező‖ visszajelzéseiből táplálkozik. Serdülőkorig különös jelentősége van a felnőtti társas hatásoknak, mivel addig az önismeret alapvetően indulati jellegű, és nem más, mint a felnőtteknek a gyermek személyiségére vonatkozó képének szóbeli tükröződése (Mérei 1989). Óvodáskorban és kisiskolás korban ugyanis önmagáról annyit tud, amennyit más személyektől magáról hallott, illetve amennyit vágyteljesítő fantáziája diktál neki. A szülők és más családtagok tulajdonságokra („a nővéred sokkal szorgalmasabb”), értelmi képességekre vonatkozó megjegyzései („ez a gyerek buta”), vagy a gyerek jövőjére vonatkozó jóslatai („ebből a gyerekből bűnöző lesz!”), a csoporttársak gúnyolódásai vagy a tanárok fegyelmezésnek szánt, ám minősítő megjegyzései értékelést hordozó címkét jelentenek és beépülnek az énképbe.

Iskoláskortól a pedagógus visszajelzése lesz az önértékelés egyik meghatározó összetevője, hiszen minősítés formájában jelez vissza a gyereknek értékeiről és teljesítményéről. Ha ellentmondás alakul ki az igényszint és a lehetőségek illetve az elvárás és a valóság között, szorongás fejlődik ki gyakran agressziót vagy más magatartási problémákat eredményezve. Súlyosan negatív minősítések a stigmák, melyek mélyen sértik a személy önértékelését, és kedvezőtlen irányba változtatják a társas elfogadottságot. Ilyen lehet pl. bizonyos testi betegségekről szóló híresztelések, diagnózisok nyilvánosságra hozása, vagy vallási, etnikai csoporthoz tartozás a társadalom előítéletessége függvényében.

Iskolakezdés: pozitív és negatív énkép jellemzői

Pozitív énképről akkor beszélhetünk, amikor az egyén alapvetően jó véleménnyel van önmagáról, tudatában van adottságainak, képességeinek, de adott esetben képes belátni a hibáit is. Kedvezőtlen jellemzőit nem leplezi, cselekedeteiért vállalja a felelősséget. Nem tagadja, és nem torzítja érzelmeit, érti és beismeri cselekedetei okát. Magabiztos, vállalkozó kedvű, sikerorientált, mer kockáztatni. Viselkedését döntően olyan értékek irányítják, melyekkel azonosult, melyeket magáévá tett. A pozitív énképhez rendszerint sikeres viselkedéses beilleszkedés párosul.

Negatív énkép esetén az illető rosszhiszeműen ítéli meg saját képességeit, hibáit felnagyítva látja. A hibákat ugyanakkor mások előtt nem, vagy csak nehezen ismeri el. Fél a kockázattól, gyakori a visszahúzódás és a verseny elutasítása. Az alacsony önértékelésű személyek kevésbé népszerűek társaik között, így társas beilleszkedésük is nehezített. Az önmagával elégedetlen személy belső feszültségei és érzelmei kontrollálására kevésbé képes, inkább pesszimista életfelfogásra hajlik. Életeseményei megítélésével kapcsolatban úgynevezett külső kontrollos attitűddel rendelkezik. Ez azt jelenti, úgy érzi, életének alakításában, a vele történő dolgok befolyásolásában neki nincs mit tennie, csak elszenvedője és nem aktív résztvevője az eseményeknek.

Harmatiné Olajos Tímea - Szülők, óvodások, szorongások - Az iskolakezdés lelki terhei

A gimnasztika szerepe a versenysportban, mint a gimnasztika egyik legfontosabb alkalmazási területén, a következőkben foglalható össze:

A motoros képességek fejlesztésének megalapozása, általánosan és sokoldalúan képző gyakorlatok alkalmazásával, ahol a lehető legtöbb gyakorlatvariációt alkalmazzuk, elő- készítve az egyes szervrendszereket az erő, az állóképesség, a gyorsaság, az ízületi mozgékonyság és hajlékonyság, továbbá a mozgáskoordináció hatékony fejlesztésére, tekintettel az életkori sajátosságokra és a fejlesztési lehetőségek szenzitív időszakaira (lásd: Gimnasztika gyakorlatok, gyakorlat sorozatok, gyakorlat-láncok általános tervezési szempontjai fejezet).

Az edző feladata, - a sportági kiválasztás után - tanítványai motoros képességeinek felmérése, és tesztelése. Ebben a folyamatban az edző, tulajdonképpen azt is felméri, hogy mennyire támaszkodhat az iskolai testnevelés által nyújtott általános fizikai előképzettségre. Amennyiben a fizikai előképzettség nem biztosítja a sportágra specializált ké- pességek fejlesztését, úgy ezt a feladatot el kell végeznie. A gimnasztika rendkívül gazdag mozgásanyaga, a gyakorlatvariálási szempontok ismeretében, ehhez az elkerülhetetlen edzői feladathoz nyújt segítséget.  

1. A sportág-specifikus motoros képességek fejlesztésének megalapozása, olyan sokoldalúan képző gyakorlatok alkalmazásával, ahol azokat a gyakorlatvariációkat alkalmazzuk, amelyek szerkezeti összetevőikben hasonlítanak a sportági mozgásanyagra, a sportágon belüli versenyszámokra, technikai elemekre. Ezeket a gyakorlatokat sportág-specifikus célgimnasztikai gyakorlatoknak nevezzük. A sportágspecifikus előkészítő, célgimnasztikai gyakorlatok az egyes szervrendszereket előkészítik az speciális erő, a speciális állóképesség, a speciális gyorsaság, a speciá- lis ízületi mozgékonyság és hajlékonyság, továbbá a speciális mozgáskoordináció hatékony fejlesztésére. Az életkori sajátosságok és a fejlesztés szenzitív időszakainak figyelembevétele ebben a felkészítési időszakban is nagyon fontos.  
2. A sportág-specifikus motoros képességek fejlesztése, olyan speciálisan képző gyakorlatok alkalmazásával, ahol azokat a gyakorlatvariációkat alkalmazzuk, amelyekben domináns szerepet kapnak a sportág-specifikus térbeli -, időbeli -, erőbeli öszszetevői, továbbá a gyakorlatok végrehajtásához rendelt terhelési összetevők, mint az alkalmazott ellenállás nagysága, az ismétlések száma, a szériák száma, és a szériák közötti pihenőidők mértéke.
3. A sportág-specifikus motoros képességek szinten tartása, megőrzése olyan speciá- lisan képző gyakorlatok alkalmazásával, ahol azokat a gyakorlatvariációkat alkalmazzuk, amelyekben továbbra is jelen vannak a sportágra jellemző térbeli -, időbeli -, erőbeli -, valamint a gyakorlatok speciális terhelési összetevői, amelyek hosszabb távra is biztosítják az eredményes versenyzéshez szükséges motorikus képessé- geket.  
4. A bemelegítés, olyan gyakorlatok alkalmazásával, amelyek a szervezetet előkészí- tik az edzésfeladatok eredményes végrehajtására, illetve a versenyzésre, továbbá csökkentik a sérülés esélyét.  
5. A levezetés, olyan izmokat elernyesztő, mérsékelten nyújtóhatású, továbbá alacsony intenzitású futás, járás gyakorlatok, amelyek elősegítik az izmok regeneráló- dását, a keringési rendszer csillapítását, a terhelés hatására felhalmozott égéstermékek, salakanyagok, kiürülését a szervezetből, elősegítve a pihenési folyamatokat.

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Fejlesztő torna gimnasztikával?

Személy szerint nem ajánlom a gimnasztikát a fejlesztő torna helyett. Ha észrevesszük, hogy gyermekünk kicsit ügyetlenebb a mozgás területén, kérjük ki szakember segítségét. Ilyenkor felméréseket készítenek a kicsivel, és felmérik a hiányosságokat és fejlesztésre szoruló területeket. A fejlesztő torna lényege pont az, hogy az előzetes felmérés után segítsen a gyerekenk a mozgás fejlesztésben.

A gimnasztika, a jelen kor magyar testnevelésében és sportjában betöltött szerepének meghatározásához, tisztáznunk kell a gimnasztika fogalmát, értelmezését és mai jelentését.  

Még a legutóbb megjelent magyar angol, angol magyar szótárak sem segítik az olvasót a gimnasztika és torna szavak jelentésének megkülönböztetésében. Magyar angol kéziszótár (Kis László): „torna = gymnastics”, „gimnasztika = gymnastics”, Angol magyar kéziszótár (Kis László): „gymnastics = torna”, „gimnasztika = torna”!?

A gimnasztika fogalmát, jelentéstartalmának mai értelmezését, a szó eredeti jelentése, tartalma és annak változásaival tudjuk meghatározni.  

A gimnasztika, a görög eredetű „gymnosz” szóból származik melynek jelentése „mezí- telen” és a feljegyzések szerint arra utal, hogy az ókori görögök testgyakorlataikat részben fedetlen testtel űzték. Azokat a testgyakorlatokat, amelyeket a férfiak a palaisztrákban vagyis a birkózócsarnokokban, a gymnasionokban és stadionokban pentathlon számaiként műveltek, az auloszfutást, távolugrást, diszkoszvetést, dárdavetést, birkózást, valamint az összetett avatási próbákat, amely íjászatból, ökölvívásból, vadászatból és hasonló testgyakorlatokból álltak közös néven palesztrikának nevezték. A nők testgyakorlatait az orkhesztika jelentette, amely főként táncokat és mozgásművészeti formákat foglalt magá- ba. A gyermekek testgyakorlatai főként ügyességfejlesztő játékos feladatok és versengé- sek voltak. Az ókori hellén testkultúrában a testgyakorlatok összességét gimnasztikának nevezték.

Az újkorban, a XIX században a testgyakorlatok összessége, széles tartalommal a kü- lönböző német, svéd dán testnevelési rendszerekben jelentek meg. A német Ludvigh Jahn rendszerében, a széles értelemben vett testnevelés, a torna rendszereként jelent meg. A gimnasztika és a torna összefüggései, fogalmainak tisztázása napjainkban is aktuális.

A torna fogalma, a torna kialakulása és fejlődése során tartalmi változásokon ment keresztül. A torna korábban (XIX.sz.) átfogó, szinte a testnevelési rendszer fogalmával volt azonosítható (Jahn, Guths-Muts, Ling stb.), tehát gyűjtő fogalma volt a testi gyakorlatok összességének. Később az átfogó testnevelési rendszerből kiváltak azok a mozgásrend- 14 szerek, amelyek már egy viszonylag elkülöníthető mozgásformákból álltak és elkülönülő szabályok között űzettek (pl. "könnyű atlétika", "nehéz atlétika" stb.). Ezekből az elkülönü- lő mozgásrendszerekből sportág-csoportok, független sportágak és versenyszámok keletkeztek. Ez a folyamat szinte napjainkig tartott. A Kmetykó János és Kerezsi Endre tornarendszerében a torna ágaiként emlegetett akrobatikus torna, művészi torna, később önálló sportágakká váltak sport akrobatika, ritmikus gimnasztika (korábban „művészi torna” majd ritmikus sportgimnasztika) néven. A sporttorna is önállóvá vált, hiszen minden más sport- ágtól megkülönböztető gyakorlatokkal és versenyszabályokkal rendelkezik, és nem fedi le azt az átfogó tartalmat, amit korábban a torna általában.  

Mit jelent a fejlesztő torna?

A fejlesztő torna más néven Tervezett Szenzormotoros Tréning. Ezt szakember segítségével végzik. A terapeuta a gyermek hiányosságai alapján felépít egy fejlesztő torna programot, a szülő pedig segít abban, hogy a gyermek rendszeresen járjon erre. Minél intenzívebb a fejlesztő torna, illetve minél rendszeresebben végzi a gyermek, annál gyorsabb mozgásfejlődés érhető el nála.

Én mindig nagyon meglepődök azon, hogy az emberek, akik azért jönnek hozzám, mert nem érzik jól magukat, azt hiszik, a terápia végén jobban lesznek. Nem tudják, hogy tulajdonképpen csak egy dolog történik a terápiában: megnő a kapacitásuk a szenvedésre. Vagyis a végén már nem ijednek meg attól a szenvedéstől, ami együtt jár az élettel. Amikor először jönnek, azt hiszik, nagyobb a szenvedés, mint amit elbírnak. Hosszabb vagy rövidebb idő alatt megtanulják, hogy mindannyian szenvedünk, és talán valójában arra teremtődtünk, hogy tudjunk szenvedni. A joy angol szóban, amit örömnek is lehet fordítani, benne van a szenvedés is. Azt érdemes elképzelni: csoda, hogy egyáltalán van élményem.

Például azt hisszük, létezik szivárvány, de nélkülünk, emberek nélkül nincsen. A szivárvány egy élmény, amihez kell az emberi agy. Nyilvánvaló, hogy valahogyan az univerzumban – ami szerintem legalább annyira intelligens, mint a legokosabb közülünk – részt tudunk venni, de az nem az enyém, és nem a tied… Ahogy az almafa almát terem, a világmindenség embert terem. Valószínűleg azért, mert nélkülünk nem tudna magára nézni a világmindenség. Arra vagyunk teremtve, hogy a csillagpor, amiből lettünk, megérezze, mi van bennünk, körülöttünk és közöttünk.

Azért mondom, hogy nincs szivárvány nélkülünk, mert persze van a fény meg az eső, amik meglennének nélkülünk is esetleg, de a szivárvány észleléséhez kell az emberi szem. Az élmény, amit mi szivárványnak hívunk, teljesen attól függ, mit kezdünk azokkal az impulzusokkal, amelyekben úszunk. Szerintem komolyan kell vennünk, hogy minden pillanatban meg legyünk lepve attól, hogy egyáltalán élünk. És hát hogyan unatkozhat valaki, amikor önmaga, és minden más körülöttünk is, egy csoda? Ha én untatnék valakit, aki a pszichoanalitikusom lenne, akkor igazat adnék neki, ha megkérdezné tőlem, miért vagyok rá mérges.

Sok szó esett már közöttünk elítéltekről és fogvatartottakról. Az egyik büntetés, amit azok számára eszeltünk ki, akik olyanokat csinálnak, amiket nem szeretnénk, éppen az, hogy unalomra ítéljük őket. Az unalom büntetés annak, akit untatnak. Azért untatjuk őket, mert mérgesek vagyunk rájuk. Voltak velem szupervízióban olyan terapeuták, akik azt mondták, egyes emberekkel nem tudnak dolgozni, mert elalszanak a társaságukban az óra közepén.

Én ezt nem értettem, mert nekem még egyetlen unalmas páciensem sem volt. Amikor elküldték hozzám az unalmas pácienst – ők meg bekéredzkedtek, hogy nézhessék, mit csinálok –, arra jöttem rá, hogy az ember akkor unalmas, ha nem mond igazat. Aki őszinte és spontán, az mindig meglepő.

Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv

Az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a diákok nyelvhasználata iránt. A fiatalok életéhez, kultúrájához szervesen hozzátartozik sajátos beszédstílusuk. Ahhoz, hogy feltárjuk, és megértsük életüket, felfogásukat, gondolkodásmódjukat elengedhetetlen nyelvhasználatuk vizsgálata.  

A diákok egy sajátos csoportot alkotnak, melyre egyedi nyelvhasználat jellemző. Természetesen ez az életkori sajátosságokkal mutat összefüggést, szókincsének speciális rétegei vannak, melyek lehetővé teszik megkülönböztetését a köznyelvtől, és a többi szakszlengtől.  

A fiatalok nyíltan kinyilvánítják esetleges szembenállásukat a felnőttekkel, valamint nem rejtik véka alá saját véleményüket, a világról alkotott elképzeléseiket sem. Szókimondásuk gyakran szóalkotással is párosul. Néha csak egy kisebb csoport által használt kifejezéskészlettel, frazémákkal emelkednek felül a mindennapok szürkeségén. Céljuk az élet kiszínesítése, saját szemszögükből történő ábrázolása. Véleményem szerint az ifjúság lázadó magatartásának köszönhető elsősorban az, hogy az élet konvencióit fel akarják borítani, ki szeretnék tágítani azokat a láthatatlan határokat, melyekkel mindennapjaink szabályozva vannak. Szleng szavakkal dúsított életükben az újszerűség, a modernség, és az átalakítás vágya érződik.  

A magyar nyelvészetben a szlenget nyelvi devianciaként, míg a szlengkutatást nyelvészeti devianciaként foglalták össze. Ez a sokáig elfogadott és elterjedt vélemény a szleng megbélyegzését valósította meg. Különösen a II. világháború után vált erőteljessé a szleng káros jelenségként való megítélése, amikor is a helytelen, elítélendő nyelvhasználat bemutatására használták, és a nyelvművelés érdekeltségi körébe sorolták.  

Manapság a szlenget a szociolingvisztika témakörébe sorolják, és felismerik kiemelkedő szerepét, melyet a nyelv életében tölt be. „ A szleng ugyanis mind nyelvi, mind nyelvészeti szempontból kiváló kutatási terep, amellyel nemcsak színes, humoros kifejezései miatt érdemes foglalkozni, hanem – egyfajta nyelvmegújító, — frissítő funkcióját vizsgálva — e terület olyan nyelvtörténeti, nyelvfejlődési „kísérleti laboratórium”-nak is felfogható, amely a nyelv és a társadalom, a nyelv és az egyén kapcsolatára rendkívül érzékenyen reagál

Diáknyelv — diákszleng  

A diákok nyelvét manapság az egyik legnagyobb hatású, és leggyorsabban fejlődő nyelvi rétegének tartják. Létrejöttének alapvető feltétele volt egy olyan beszélőközösség, melynek tagjai naponta érintkeznek egymással. Minél szorosabb volt ez a kötelék, annál nagyobb mennyiségben fordultak elő szleng-jelenségek az adott közösség beszédében.  

De miért van szükség egyáltalán diászlengre? A válasz egyszerű: a tanuló fiatalok egy csoportot alkotnak, és arra törekednek, hogy ezt kinyilvánítsák, sőt nem titkolják felnőttekkel szembeni ellenállásukat sem. Néha úgy érzik, hogy a mindennapok szürkeségén csak akkor tudnak felülemelkedni, ha az életet vidámabbá, viccesebbé, és ez által színesebbé varázsolják. Szleng szavaikkal teletűzdelt világukban az újszerűség érzése uralkodik, az elhasznált szavak helyett ugyanis moderneket alkotnak.

Véleményem szerint, a diákok szóhasználatában a serdülőkortól kezdve válik egyre gyakoribbá a szleng szavak alkalmazása. Természetesen vannak kivételek, nem ritka eset, hogy óvodások, vagy alsó tagozatos iskolás gyerekek szleng kifejezéseket 15 használnak beszédükben.

forrás: Földesi Renáta: A diákszleng vizsgálata a sárrétudvari Jókai Mór Általános Iskola 6–8. osztályos tanulói körében  

Szleng és kapcsolódás gyermekünkhöz

Ahogy a fentiekből is olvashattuk, manapság egyre elterjedtebb a szleng használata a gyermekek között. Ilyenek a teló, esemescsi, üzi, tali, bari és egyéb szavak. Ezt sokszor a szülő nem érti meg, hiszen nem ebben a világban nőtt föl, ezek a szavak sokszor a mai modern technológiákkal függenek össze.

Nagyon fontos szülőként megérteni, hogy a szleng nem elítélendő. Sőt, ha szeretnénk gyermekünkkel a kapcsolatot tartani, próbáljunk minél többet informálódni. Ne lepdjünk meg, a mai gyerekeknek gyorsan vág az esze, és sokszor máshogy gondolkodnak a dolgokról, mint mi. Tartsuk szem előtt: ne féljünk visszakérdezni.

Játékok gyerekeknek

Eggyel arrébb (ölben ülős)

A játékosok egymáshoz szorosan húzott székeken ülve kört alkotnak. Játszhatjuk, tulajdonságokkal, színekkel, römi/ magyar kártyával a lényeg, hogy akire jellemző, van neki, üljön eggyel arrébb, ha ül ott valaki, ha nem, ha valahol már egymás ölében ülnek, akkor csak a legfelső ülhet tovább. Az nyer, aki először visszaér a helyére.

Seriff

1 ember áll a kör közepén ő a seriff, kezével formált pisztollyal lelő valakit (közben egy „puff” lehet az elhangzó dörrenés), akinek le kell guggolnia, a mellette álló két embernek pedig egymásra kell lőnie, az esik ki a szomszédok közül, aki később lő.

Csak fordítva

A játékvezető szemben áll a játékosokkal, és különböző mozdulatokat végez, amelyeket a játékosoknak utánozniuk kell, de fordítva: ha a bal lábán ugrál, akkor a játékosok a jobbon, ha a jobb kezével vakarja a füle tövét, akkor a játékosok a ballal, ha előre hajtja a fejét, akkor a játékosok hátra, stb. A játékvezető először lassan, majd egyre gyorsabban váltogatja és végzi a mozdulatokat.

Evolúció

Kezdetben mindenki az evolúció legalján vegetál, mindenki amőba. A sok-sok amőba úszkál és mondogatja: amőba, amőba, amőba… Ha két amőba találkozik, játszanak egy kő-papír-ollót, a nyertes továbbfejlődik, tojás lesz. A tojás mondogatja: tojás, tojás, tojás… Ha két tojás találkozik, megint játszanak egy kő-papír-ollót. A nyertes sas lesz, a vesztes visszafejlődik amőbává. A sas szárnyal és mondogatja: sas, sas, sas… Ha két sas találkozik a jobbik superman lehet, és megnyeri a játékot a másik ismét tojás lesz. A játéknak akkor van vége, ha csak egy-egy amőba, tojás, sas maradt.

Kígyó vagy sárkány farka

A gyerekek sorba állnak, megfogják egymás kezét, ez a kígyó. A kígyó egyik vége a feje, a másik a vége. A szabály nagyon egyszerű; ha a játékvezető azt kiáltja: „Fej!”, a fej üldözni kezdi a farkat, ha elkapja, a kígyó „közepére” kerül. Ha azt kiáltja: „Vége!”, a vége üldözi a fejet, ha sikerül elkapnia, a kígyó közepére állhat. Jó, ha a vezető gyakran változtatja az irányt. Sok ember esetén ajánlott több kígyót alkotni.

Változat: (Sárkány farka)

Kellék: zsebkendő

A játékosok sorba állnak és megfogják az előttük álló derekát. Az utolsó gyerek farzsebébe beletűzünk egy zsebkendőt, ez a sárkány farka. A sor elején álló, a sárkány feje, megpróbálja megfogni a zsebkendőt. A sárkány sehol nem szakadhat szét. Ha nagy a létszám, két sárkány próbálja elkapni egymás farkát. - Cserélgessük a játékosokat.

Én vagyok az oroszlán

Körben leül mindenki, s minden játékos választ magának egy állatnevet. A kör közepén álló játékos kezében összehajtogatott újság van. A kezdő játékos mond egy állatnevet, s az álló játékos feladata a megnevezett állat fejére csapni az újsággal. Ha azonban a megnevezett állat tud mondani egy másik nevet mielőtt az álló játékos a fejére csapna, az állónak már a most hívott állat fejére kell csapni. Ha ez sikerül neki, helyet cserél az ülővel. Aki állt, még a leülése előtt megnevez egy másik állatot; ellenkező esetben ismét helycsere van. Ha valaki saját magát, jelen nem lévő állatot, vagy a középen állót nevezi meg, szintén helyet cserél az álló játékossal.

Tikk-takk

A játékosok körbeállnak. Az 1. játékos átadja a kezében lévő labdát a 2. játékosnak a következőt mondva: „Ez egy tikk.” „Egy mi?”, kérdezi a 2. játékos. „Egy tikk.”, mondja az 1. „Ó, egy tikk, köszönöm!” nyugtázza a 2., majd továbbadja a labdát a 3. játékosnak, ezzel: „Ez egy tikk.” „Egy mi?”, kérdezi 3. a 2-t. „Egy tikk”, mondja 2. a 3-nak. „Ó, egy tikk, köszönöm!”, nyugtázza a 3., majd a 4-hez fordul a labdával… Miközben a „tikk” halad körbe az óramutatóval megegyező irányban, a másik labda, az „takk” elindul körbe az ellenkező irányban, ugyanezen szóbeli procedúrával. Nem könnyű mindkét tárgyat végigvinni a körön. Adhatunk bolondos neveket a körbehaladó tárgyaknak.

forrás: Bedőné Fatér Tímea: Kooperatív játékok gyűjteménye (nemcsak) általános iskolásoknak

Labdagyakorlat és gyermekfejlesztés

A labdagyakorlat sokat segít a kicsiknak, hiszen kialakul a szem-kéz koordinációja. a feladatok közben javul a finommotorika, így a gyermekek könnyebben tanulnak meg írni. Mivel a labdagyakorlat során során a csemete a két kezes együttmozgást gyakorolja, dolgoztatja mindkét agyféltekéjét.