Az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a diákok nyelvhasználata iránt. A fiatalok életéhez, kultúrájához szervesen hozzátartozik sajátos beszédstílusuk. Ahhoz, hogy feltárjuk, és megértsük életüket, felfogásukat, gondolkodásmódjukat elengedhetetlen nyelvhasználatuk vizsgálata.  

A diákok egy sajátos csoportot alkotnak, melyre egyedi nyelvhasználat jellemző. Természetesen ez az életkori sajátosságokkal mutat összefüggést, szókincsének speciális rétegei vannak, melyek lehetővé teszik megkülönböztetését a köznyelvtől, és a többi szakszlengtől.  

A fiatalok nyíltan kinyilvánítják esetleges szembenállásukat a felnőttekkel, valamint nem rejtik véka alá saját véleményüket, a világról alkotott elképzeléseiket sem. Szókimondásuk gyakran szóalkotással is párosul. Néha csak egy kisebb csoport által használt kifejezéskészlettel, frazémákkal emelkednek felül a mindennapok szürkeségén. Céljuk az élet kiszínesítése, saját szemszögükből történő ábrázolása. Véleményem szerint az ifjúság lázadó magatartásának köszönhető elsősorban az, hogy az élet konvencióit fel akarják borítani, ki szeretnék tágítani azokat a láthatatlan határokat, melyekkel mindennapjaink szabályozva vannak. Szleng szavakkal dúsított életükben az újszerűség, a modernség, és az átalakítás vágya érződik.  

A magyar nyelvészetben a szlenget nyelvi devianciaként, míg a szlengkutatást nyelvészeti devianciaként foglalták össze. Ez a sokáig elfogadott és elterjedt vélemény a szleng megbélyegzését valósította meg. Különösen a II. világháború után vált erőteljessé a szleng káros jelenségként való megítélése, amikor is a helytelen, elítélendő nyelvhasználat bemutatására használták, és a nyelvművelés érdekeltségi körébe sorolták.  

Manapság a szlenget a szociolingvisztika témakörébe sorolják, és felismerik kiemelkedő szerepét, melyet a nyelv életében tölt be. „ A szleng ugyanis mind nyelvi, mind nyelvészeti szempontból kiváló kutatási terep, amellyel nemcsak színes, humoros kifejezései miatt érdemes foglalkozni, hanem – egyfajta nyelvmegújító, — frissítő funkcióját vizsgálva — e terület olyan nyelvtörténeti, nyelvfejlődési „kísérleti laboratórium”-nak is felfogható, amely a nyelv és a társadalom, a nyelv és az egyén kapcsolatára rendkívül érzékenyen reagál

Diáknyelv — diákszleng  

A diákok nyelvét manapság az egyik legnagyobb hatású, és leggyorsabban fejlődő nyelvi rétegének tartják. Létrejöttének alapvető feltétele volt egy olyan beszélőközösség, melynek tagjai naponta érintkeznek egymással. Minél szorosabb volt ez a kötelék, annál nagyobb mennyiségben fordultak elő szleng-jelenségek az adott közösség beszédében.  

De miért van szükség egyáltalán diászlengre? A válasz egyszerű: a tanuló fiatalok egy csoportot alkotnak, és arra törekednek, hogy ezt kinyilvánítsák, sőt nem titkolják felnőttekkel szembeni ellenállásukat sem. Néha úgy érzik, hogy a mindennapok szürkeségén csak akkor tudnak felülemelkedni, ha az életet vidámabbá, viccesebbé, és ez által színesebbé varázsolják. Szleng szavaikkal teletűzdelt világukban az újszerűség érzése uralkodik, az elhasznált szavak helyett ugyanis moderneket alkotnak.

Véleményem szerint, a diákok szóhasználatában a serdülőkortól kezdve válik egyre gyakoribbá a szleng szavak alkalmazása. Természetesen vannak kivételek, nem ritka eset, hogy óvodások, vagy alsó tagozatos iskolás gyerekek szleng kifejezéseket 15 használnak beszédükben.

forrás: Földesi Renáta: A diákszleng vizsgálata a sárrétudvari Jókai Mór Általános Iskola 6–8. osztályos tanulói körében  

Szleng és kapcsolódás gyermekünkhöz

Ahogy a fentiekből is olvashattuk, manapság egyre elterjedtebb a szleng használata a gyermekek között. Ilyenek a teló, esemescsi, üzi, tali, bari és egyéb szavak. Ezt sokszor a szülő nem érti meg, hiszen nem ebben a világban nőtt föl, ezek a szavak sokszor a mai modern technológiákkal függenek össze.

Nagyon fontos szülőként megérteni, hogy a szleng nem elítélendő. Sőt, ha szeretnénk gyermekünkkel a kapcsolatot tartani, próbáljunk minél többet informálódni. Ne lepdjünk meg, a mai gyerekeknek gyorsan vág az esze, és sokszor máshogy gondolkodnak a dolgokról, mint mi. Tartsuk szem előtt: ne féljünk visszakérdezni.