Egészen más dolog leülni és megtapasztalni a békét, mint ezt a tapasztalatot valójában használni is az életünk megváltoztatására. Nagyon sok minden történik addig, amíg a szándék cselekedetté válik, és sokszor azon kapjuk magunkat, hogy azt mondjuk: „Nem akartam megtenni, de....” vagy „Sajnálom, nem ezt akartam mondani”. Ahhoz, hogy az életünket teljes kontroll alatt tarthassuk, nem csak tudnunk kell, hanem meg is kell értenünk, hogy milyen folyamat megy végbe, amíg a szándékunk cselekedetté válik.

Például: Egy autóüzemben különböző nyersanyagokat használnak: fémlemezeket, csapszegeket és anyacsavarokat, elektromos vezetékeket, festékeket, stb. Ezek a nyersanyagok olyanok, mint a tapasztalataink és a szándékaink. Amint áthaladnak az üzemen és különböző eljárásokon mennek keresztül, végül egy kész autó születik. De tételezzük fel, hogy az autógyártásba egy ismétlődő hiba csúszik, és ezért mindenegyes autót, ami lekerült a futószalagról, szét kell szedni és megjavítani. Ráadásul még bosszantó is, ha összegezzük a hiba miatti időveszteséget és az igen kemény munkát, hiszen egy gyárat nem azért építenek, hogy hibás autókat gyártson.

Életünk megváltoztatásához nem elegendő felületesen megváltoztatni a cselekedeteinket. Ez egy bizonyos ideig működhet, de folyamatosan szembetalálkozni a „futószalagról” hibásan lekerült cselekedetekkel, nem sok örömmel jár és igen kemény munkába kerül a helyrehozásuk. Ehelyett fontos, hogy a tapasztalataink „nyersanyagait” ellenőrizzük és jártasak legyünk a vágyaink és cselekedeteink „termék előállító folyamatában is”. Egy mérnöknek nem elég csak nagyvonalakban ismerni, hogy mi történik az üzemben. Ahhoz, hogy a hibát ki lehessen javítani, részletesen ismerni kell mindent, ami történik. Minél jobban megértjük, hogy hogyan működik a lélek, annál könnyebben meg tudunk szabadulni azoktól a cselekedetektől, amiket nem akarunk végrehajtani. A meditáció által ellenőrizhetjük a „nyersanyagokat”, hogy csak a legjobb minőségűeket használjuk fel és semmiben ne szenvedjünk hiányt.

Tehát, miből áll a „gyártási folyamat”? Az első és leghatározottabb dolog, ami a tapasztalat és a cselekedetek között van, a gondolat. A gondolatok a tudatunkból merülnek fel. A tudat nem fizikai, hanem metafizikai egység, ami valójában a lélek képessége. Tehát a tudatunk által elképzelünk, gondolkodunk és ötleteket formálunk. Ez a gondolkodási folyamat az alapja az érzelmeinknek, vágyainknak, élményeinknek. A gondolkodási képesség alapján tudjuk újraélni a tapasztalatainkat, ezáltal leszünk boldogok vagy szomorúak és általa túlléphetünk az idő és tér korlátain.

Amikor pl. arra gondolunk, hogy „Szeretnék egy csésze teát”, úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos cselekedetek automatikusan elindulnak. De vajon a gondolat az egyetlen kapocs a tapasztalat és a cselekedet között? Mit mondhatunk azzal a kifejezéssel kapcsolatban, hogy „Gondolkozz, mielőtt beszélsz!” Valamilyen gondolatunknak feltétlenül kell lennie, mielőtt kinyitjuk a szánkat, vagy semmi nem merül fel bennünk? Miről lehet itt szó? Úgy tűnik, hogy a gondolatnak két aspektusa van. Az első a gondolat önmaga, a második ennek a gondolatnak a tudatosulása és megértése. Az intellektust használjuk a gondolatok megértésére. Ez alapján tudjuk megítélni mindannak az értékét, ami a tudatunkban felmerül. Tehát a „Gondolkodj, mielőtt beszélsz” kifejezés mögött az áll, hogy felkérjük az intellektusunkat, hogy mérlegelje, van-e értelme egyáltalán beszélni azokról a gondolatokról. Néhány más funkció is kapcsolódik az intellektus működéséhez: pl. az okfejtés, a felismerés, a megkülönböztetés, az ítélő- képesség és az akaraterő gyakorlása.

Az akaraterő egy olyan képesség, amivel az intellektuson keresztül gyakorolhatjuk önmagunk ellenőrzését, különösen a tudatunkat illetően. A meditáció célja, hogy feltöltsük az intellektusunkat erővel: azaz tisztán és jó ítélőképességgel lássuk a dolgokat, határozottan valósítsuk meg a feladatot. Az intellektus működését azáltal tudjuk felismerni, hogy láthatóak-e ezek a tulajdonságok. Pl.: valaki magyaráz valamit és képtelenek vagyunk megérteni. Három- négy különböző módon próbálkozik a magyarázattal, de még mindig nem értjük. Végül ötödszörre „felcsillan a fény”, vagy „leesik a tantusz”, azaz felismerjük, hogy miről van szó. Ez a felismerés az intellektus munkája.

forrás: Brahma Kumaris World Spiritual University Magyarország, 1999: Meditáció a gyakorlatban