A logikai játékok hatása a gyermekekre

Mi is pontosan a játék és miért fontos a gyermek számára

A játéknak más tevékenységektől való elkülönítése, pontos körülírása és meghatározása nehéz feladat. Nincs egyetlen, mindenki által elfogadott meghatározás. A definíciók különbségei az elméleti megközelítések különbözőségeiből adódnak, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy a következők a legjellemzőbb tulajdonságok.

A gyermek számára bármilyen tevékenység lehet játék, bármely élménye játék kiindulásává válhat
A gyermeknek sajátos „játék viselkedése” és a fejlődés bizonyos szintjétől játéktudata is van.
A játék örömet szerző tevékenység, még akkor is, ha az örömnek nincs látható jele. (pl. mosolygás, nevetés).
A játszó gyermek mindig aktívan részt vesz a cselekvésben. Az álmodozás, a képzelet, a gondolatokkal való játszásként fogható fel.
A játék mindig önmagáért való. Maga a cselekvés, az elképzelés okoz örömet a gyermeknek.
A játék spontán és önkéntes. Belsőleg motivált viselkedés, amelyet nem irányít mások elvárásainak való megfelelés igénye. A gyermek maga dönti el, hogy játszik e vagy sem és hogy mit. Nem feladat, hiányzik belőle a megfelelésért, teljesítésért való szorongás.
A játékot a „mit tudok csinálni ezzel a tárggyal” kérdés irányítja. Az explorációt a „mi ez a tárgy és mit tud” kérdés irányítja. Az explorációs viselkedés olyankor jelenik meg, amikor a tárgy jól ismert és a gyermek maga határozza meg, hogy mit csinál vele. A játékeszköz szerepe az, hogy inert nyújtson és egy adott ébrenléti „izgalmi” állapotot tartson fenn. A játék időben követi az explorációt.

A játék során a gyermek olyan jelentésekkel ruházhatja fel a tárgyakat, olyan helyzeteket jeleníthet meg, amelyek nem következnek az adott környezetből. Valós cselekvések „nem valós” megismétlése. A tárgyakat a gyermek akárminek használhatja. A játékot az „úgy tesz mintha” viselkedés jellemzi.  Az életben, a fejlődésben jelentős szerepet tölt be a játék. Szoros kapcsolatban áll és fejlődéi más készségekkel és képességekkel (más funkciókkal) pl.
gondolkodással, beszéddel, társas kapcsolatokkal, problémamegoldással, kreativitással, stb. A kisgyermek játékosan tanul meg a tárgyakkal bánni, játékon keresztül ismeri meg a világot. Belső fejlődése érzékennyé teszi a külső ingerek iránt, amelyeket gyakran játékban dolgoz fel.

A játék formájának és tartalmának alakulása az egyes életkorokban elválaszthatatlan a fejlődéstől. Általában az éppen megszerzett tudás vagy frissen átélt élmény jelenik meg játékként. Ebből következik, hogy az egyes gyermekek játéka teljesen különböző lehet, mivel
fejlődésük üteme, tapasztalataik és tudásuk is különböző. A gyermek megismerésének is és fejlesztésének is eszköze a játék. A játék fejleszti a gondolkodást, az ismeretek rendszerezését és segíti a szimbólumalkotás kialakulását. A gyermek kísérletezik a tárgyakkal és helyzetekkel, problémákat old meg, újabb és újabb ötleti vannak, képzelete gazdagodik.

Fogalmai alakulnak, gazdagodnak a kísérletezgetések során. Egy - egy helyzet vagy probléma megvizsgálása (exploráció), az azonosítás, összehasonlítás, elemzés (analízis), az ismeretek integrálása, az ok-okozat és rész-egész viszonyok, a téri és idői egymásutániság és viszonyok mind olyan elemek, amelyek a játék részei és fontos alkotói a gondolkodási folyamatnak is.
A másokkal (szülők, testvére, más gyermekek és felnőttek) való játszás során tanulja meg a gyermek a társas együttlét szabályait és normáit.

Megérti a mindennapi életet, megismeri a család és a közösség szerkezetét és működését. Megtanulja, hogyan alkalmazkodjon másokhoz, hogyan és milyen módon érvényesítheti saját akaratát. Az átélt örömteli vagy kellemetlen helyzet újra és újra eljátszása, átélése a tapasztalatok játékos feldolgozást teszi lehetővé. A különböző szerepek eljátszásával a gyermek beleéli magát a mási ember helyébe és így átéli és megjeleníti az eljátszott személy érzelmeit, viselkedését kiváltó indítékait.

Olyan érzelmeket is képes így átélni, amelyeket ő még egyébként nem érez, olyan  helyzeteket is képes így megérteni, melyek még bonyolultak számára.

A logikai játékok, mint a játékok bármely formája nagyon poztív hatással van a kisgyermekek fejlődésére.

forrás: Korintus Mihályné Dr.: Játék a bölcsőben

A logikai játékok: élmény és tanulás

A logikai játékok elsajátítása és az avval való szórakozás nem csak remek kikapcsolódást jelent az apóságok számára. A logikai játékok magukban rejtegetnek számtalan olyan lehetőséget, amely egy gyermek szellemi képességeit fejleszti, ezzel játszva tanítja olyan dolgokra, melyeket később élete során fel tud majd használni. A logikai játékok világa tehát nem csak móka és kacagás, hanem burkolt oktatás és hasznos tevékenység is.

A Q10-koenzim vagy más néven ubikinon, ubidekarenon, koenzim Q. Ez az olajban oldódó, vitaminszerű anyag a legtöbb eukarióta sejtben jelen van. Az elektrontranszport lánc egyik alkotó eleme és részt vesz az aerob sejtlégzésben, ATP formájában energiát termelve. Az emberi testben termelődő energia kilencvenöt százalékban így jön létre. Ezért a CoQ10 koncentrációja azokban a szervekben a legmagasabb, amelyeknek a legnagyobb az energiaigénye - például szív, máj és vese. Az a tény, hogy ez a molekula teljesen oxidált és teljesen redukált formában is képes létezni, teszi lehetővé, hogy el tudja látni funkcióit az elektrontranszport láncban és antioxidánsként is.


A szívelégtelenség nagy jelentőségű népegészségügyi probléma, a 65 év feletti lakosság körében 6–10%-os a prevalenciája, amely egyre növekszik, továbbá az öt éven belüli halálozás megközelíti az 50%-ot .
A szívelégtelenség olyan komplex klinikai szindróma, amelyet bármely strukturális vagy funkcionális kardiális rendellenesség okozhat, és károsítja a kamra szisztolés és/vagy diasztolés funkcióját. A szívelégtelenség hátterében állhat iszkémiás szívbetegség vagy hipertónia, de ritkábban táplálkozási hiányállapot (fehérje-, szelén-,tiamin-, L-karnitin-hiány) is.
Emellett ha különböző vitaminok és ásványi anyagok elfogyasztott mennyisége is csökken, amely végzetes hatásokat eredményezhet. A krónikus szívelégtelenség katabolikus állapot.  A megemelkedett alapanyagcsere és szövetveszteség mellett a szívelégtelenség előrehaladtával a vitamin és ásványianyag-raktárak is csökkennek. Ördögi körként a raktárak csökkenése elősegíti a betegség progresszióját.

A bélrendszer ödémája miatt a zsíroldékony vitaminok felszívódása is csökken. Az alacsony D-vitamin-szint és a másodlagos hiperparatireoidizmus miatt csökken a csontsűrűség. A szívelégtelenség kezelésében alkalmazott vízhajtók fontos ásványi anyagok (kálium, magnézium, kalcium, cink) csökkenésére vezethetnek. Ez fokozhatja a kamrai ritmuszavarok kialakulását. A nemzetközi ajánlások szerint a szívelégtelenségben szenvedő beteget– tekintettel a probléma összetett jellegére - multidiszciplináris teamnek kell gondoznia. Az általuk gondozott betegek kórházi újrafelvételi aránya kisebb, nagyobb az együttműködési hajlandóságuk, valamint az életminőségük is jobb.

A koenzim Q10 elektronhordozó szerepet tölt be a sejten belüli ATP-képződéshez, membránstabilizáló és erőteljes antioxidáns hatása van. Különösen nagy mennyiségben
található a szívizom-, a máj- és a vesesejtekben. Szívelégtelenségben szenvedő betegek szívizomsejtjeiben kisebb a koncentrációja, az alacsony plazmaszint pedig nagyobb
mortalitással járt. Tanulmányok bizonyították kedvező hatását a szívelégtelenség stádiumbeosztására, a terhelhetőségre és az ejekciós frakcióra. A szájon át adagolt koenzim Q10 növeli a szérumszintet, ugyanakkor C szintű evidenciaként fogadják el a szívelégtelenség kezelésében betöltött szerepét. Adagolás: napi 100–200 mg vagy 2 mg/ttkg. A potenciálisan létrejövő különböző interakciók miatt mindig szakorvossal egyeztetve lehet javasolni.

Néhány tanulmány szerint az L-karnitin a terhelhetőséget javította. Egy kis esetszámú (n = 70) tanulmányban 2 g/nap mennyiségű L-karnitin placebóhoz viszonyítva három évvel meghosszabbította a túlélést. Egy másik randomizált tanulmányban pedig a bal kamra dilatációjára volt kedvező hatással.

Tekintettel arra, hogy a szívelégtelenség okaként iszkémiás szívbetegség szerepelhet, amelynek hátterében emelkedett koleszterinszint állhat, a növényi sztanolok is szerepet kapnak az étrendben. A növényi sztanolok a koleszterin felszívódásának gátlásával csökkentik a szérum LDL- és összkoleszterinszintjét. A gátlási mechanizmus még nem teljesen tisztázott, de valószínűleg a koleszterin oldhatóságát rontja, ezzel mind a biliáris, mind az étrendi koleszterin felszívódását csökkenti. Tanulmányok szerint napi 2 g fogyasztása hatékony (az LDL-koleszterin-szintet 15–20%-kal képes csökkenteni). Elsősorban diók, szárazhüvelyesek tartalmazzák természetes formájukban, de dúsított margarinokból is hozzájuthatunk. Napi 2–3 g növényi szterin familiáris hiperkolesz- terinémiában is hatékonyan csökkenti a szérum LDL- és összkoleszterinszintet. A napi ajánlott mennyiség minimálisan 800 mg (FDA), de a napi 2 g is hosszú távon mellékhatások nélkül alkalmazható.

A polifenolok antioxidánsokként segíthetik a szívelégtelenségben tapasztalt oxidatív stressz csökkentését. Az olívaolaj polifenoljainak 80%-át a tiroszol és a hidroxitiroszol adják, amelyek természetes formájukban szívódnak fel, és hatékonyan csökkentik az LDL oxidációját. A szója daidzein tartalma a trigliceridszintet képes csökkenteni. A vörösbor reszveratrol tartalma az adhéziós molekulák szintjét csökkenti. A csokoládéban található flavanolok (procianidin, catechin, epicatechin) csökkentik a vérlemezkék adhézióját és az LDL oxidációját. A polifenolok természetes forrásai közül a sokat emlegetett vörösbor 100 g-ja 20 mg-ot tartalmaz, míg a keserű csokoládé 100 g-ja 170 mg-ot .

Forrás: Bozóné Kegyes Réka – Lelovics Zsuzsanna:A KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉG DIETOTERÁPIÁJÁNAK PROTOKOLLJA

A szívproblémák doktora, a q10

A q10 számtalan jótékony hatása ismert. Mivel hazánkban igen magas a szív és érrendszeri megbetegedések száma nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy a q10 hatékony ellenszere lehet az ilyen típusú problémáknak. A q10 emberi szervezetre gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, bevitele pedig mindenki számára ajánlott, aki szeretne hosszú, egészséges éltetet és magas életkort megélni. Ha van lehetőség, előzzük meg a bajt a q10 segítségével.

Először is tisztázzunk néhány alapfogalmat

Mi is az a fejlődés

A fejlődést az öröklött adottságok és a környezeti hatások egymással kölcsönhatásban határozzák meg. A biztonságot nyújtó, derűs, kellően ingergazdag, tevékenységre késztető környezet hozzájárul az öröklött adottságok kibontakozásához. Az érzés és a gyakorlás eredményeképpen a tevékenyég egyre magasabb szintű lesz. Pl.: a gyermek mozgása összerendezettebb, ceruzával rajzol stb. Ha a kisgyermek szabadon választhat tevékenységet, akkor általában olyat választ, ami újonnan kialakuló képessége gyakorlását, fejlődését teszi lehetővé, így saját „belső programja” szerint halad előre. Ha valamely területen több próbálkozásra van lehetősége, ott a fejlődés megelőzheti más területen nyújtott teljesítményét.
Mi is az a fejlesztés

A fejlődés támogatása. A gyermekek életkori és egyéni sajátosságait ismerve a felnőtt tudatosan megteremti azokat a feltételeket, amelyek a „fejlesztő” funkció gyakorlására,
működtetésére lehetőséget adnak. Olyan módon vesz részt a folyamatban, hogy a gyermek érdeklődése, aktivitása megjelenjen, hatékonyabb legyen

Játékfejlődés egy csecsemő első két évében

A játék a csecsemők és kisgyermekek számára örömet nyújtó tevékenység. Motivációja a belülről fakadó, spontán érdeklődés: a kíváncsiság készteti a gyermeket a játékra, a tevékenységre, a kutatásra. Ezáltal a valóság felfedezése, megismerése a játékon keresztül lehetséges.

Első év

A csecsemő már az első hónapokban is figyel a környezetében előforduló látni és hallani valókra. Édesanyjának az arca, hangja kelti fel leginkább érdeklődését. Mozgása kezdetben véletlenszerű, reflexes. A 2-3. Hónapban a véletlenszerűen látóterébe kerülő kezét, annak mozgását figyeli. Fokozatosan rájön arra, hogy mozgását irányítani tudja, a látás és a mozgás összehangolódik. A szenzomotoros koordináció kialakulása 4 hónapos kor körül megteremti a feltételét a manipuláció fejlődésének. A célbiztos nyúlás, fogás fejlődése sok-sok próbálkozás, gyakorlás eredménye. A manipuláció során a csecsemő megfogja, markolássza, tapogatja, szájába veszi a játéktárgyat, érzékletes tapasztalatokat szerez anyagáról, formájáról, nagyságáról. Ez a legegyszerűbb, legközvetlenebb formája a megismerésnek, az értelmi fejlődésnek. A próbálkozások során a kézmozgások egyre jobban hozzáidomulnak a játéktárgyak formájához.

A fejlődés előrehaladtával a két kéz koordinációja is kialakul, hiszen a csecsemő két kézzel fogja meg a tárgyakat, egyik kezéből a másikba átveszi azokat. Mivel a tárgyakkal sok féle cselekvést végez, kísérletezik, sokoldalúan ismerkedik meg velük. A különböző érzékletes tapasztalatok (pl. szín, forma, hang, keménység) egységes benyomássá állnak össze. A manipuláció során a gyakorlás öröme, valamint az „én csinálom öröme” jellemző. A csecsemő élvezi, hogy zajt tud kelteni, hogy az előidézett változás az ő cselekvésének az eredménye. Az érékelés, a mozgás, a figyelem, az érdeklődés fejlődésének eredményeként az egy tárggyal való tevékenykedés után megjelenik a két tárggyal való manipuláció. Eleinte mindkét kézben egy-egy tárgyat tart, egymással kapcsolatba hozza, pl. összeütögeti őket.

Fejlődnek a finom ujjmozgások. Összefüggéseket fedez fel a tárgyak között (pl. nagyság szerinti). A nagyobb üreges játékokba, mint pl. vödrök, tálak, kisebbeket tesz. Ezek véletlen próbálkozások hosszú során át alakulnak ki. Összehasonlít tárgyakat, egyforma részleteket fedez fel, pl. lyukakat, bemélyedéseket. A manipuláció fejlődésével egyre biztosabban kezeli a tárgyakat, ismételgeti a begyakorolt mozgássorokat és újakat is kipróbál, kísérletezik. Az első év vége felé a cselekvések egyre összetettebbé válnak, egyre több tárggyal tevékenykedik. Már nem csak az új cselekvésformák kidolgozása, próbálgatása, hanem a begyakoroltak célszerű alkalmazása is megfigyelhető.


Második év

Megjeleni a konstruálás kezdeti formája, az egymás mellé, egymásra rakosgatás, a ki-be pakolás, gyűjtögetés-borogatás. Ez jó alkalom a ágyak összehasonlítására, valamilyen szempont pl. szín, vagy forma szerinti válogatásra. Csak a piros kockákat gyűjti a tálba, vagy csak a dominókat. Az építés még nem előre eltervezett. A játéktárgyak és eszközök funkció szerinti használata egyre inkább jellemzővé válik. Ez jelzi az emlékezet fejlődését, hiszen felidézhetőek a korábban látott, kipróbált cselekvések. Így a játékban megjelennek a kisgyermek mindennapi életének eseménye, pl. eljátssza az evést, fürdést. A játék során begyakorolja, tökéletesíti az eszközök használatát. Az utánzás képességének fejlődése lehetővé teszi, hogy saját életének eseményei mellett, amelyeket felnőttel, illetve babával, macival is el tud játszani –eteti, takargatja, fésüli –a felnőttek tevékenységét is utánozza: főz, vásárol, autót vezet, szerel stb. Ezek a játékok a valóságban átélt feszültségek, frusztráció
k levezetésére is alkalmasak, hiszen a játékban az is lehetséges, amit kisgyermekként nem tehet meg, pl. vasalhat. Az események utánzása, újraélése örömet jelent a gyermekek számára.
A második életévben a nagymozgások fejlődése, az értelmi fejlődés, az önállósodás fejlődése eredményeként a kisgyermek egyre tágabb környezetével ismerkedhet meg. A szabadban a nagymozgásos játékok gyakorlására van lehetőség, szaladgálás, játékok tologatása, biciklizés és a homokkal való ismerkedés. A szobai játékok köre is tovább bővülhet, megismerkedik a
ceruzával, papírral, gyurmával, festékkel. A beszéd fejlődése lehetővé teszi, hogy cselekvéseket, eseményeket szavakkal jelezzen, így azokat már nem feltétlen kell eljátszani. A társakkal való kapcsolatfelvétel is lehetséges beszéd útján.

forrás: Korintus Mihályné Dr.: Játék a bölcsőben

A fejlesztő játékok pozitív hatása a babákra

Egy gyermek számára mindenből lehet játék és mindent képesek játékként felfogni. A fejlesztő játékok bármely fajtája pedig a lehető legpozitívabb hatással van az apróságokra. A fejlesztő játékok feltűnés nélkül, játszva oktatják a gyermekeket, segítve ezzel lelki szellemi fejlődésüket. Ma már számtalan formában találkozhatunk fejlesztő játékok egész tárházával, így mindenki megtalálhatja a magának és gyermekének legmegfelelőbb formáját az tanítás ezen formájának.

Értelmi akadályozottság alatt általános értelemben olyan pszichés funkciók fejlődésbeli lemaradását értjük, amelyek korlátozzák az individuum szocioadaptatív mechanizmusait, ez nem lévén képes ennek folytán alkalmazkodni a folyamatosan változó környezeti feltételekhez. Globális fogyatékosságként tekinthető, hiszen jelentősen befolyásolja mindazon területeket, amelyek szervesen részt vesznek a mindennapi adaptatív tevékenységben. Érintett tehát az értelmi, affektív, pszichomotoros és adaptatív viselkedés fejlődése.

Az értelmi akadályozott gyerekek mozgásos sajátosságainak feltérképezése mindenkor elengedhetetlen egy megfelelő fejlesztési terv kidolgozásához. Tüzetesen ismernünk kell minden gyerek képességeit. Ismerve a normális fejlődési görbét, fel kell térképezni a tanulók erőnlétét, álló képességét, izomtónusát, a csontrendszeri integritást vagy az esetleges funkcionális vagy organikus rendellenességeket, bármely olyan szomatikus tényezőt, mely kiemelt figyelmet igényel a későbbi fejlesztés során (Payne,1999).
Az értelmi fogyatékos gyerekek körében gyakoriak a szomatikus elváltozások. Nem feltétlen mozgássérülésről van szó, hanem olyan minimális diszfunkciókról, melyek egy adott kórkép részeként organikus vagy funkcionális szinten akadályozzák a mozgásfejlődés természetes menetét.

Játék és mozgásfejlesztés

A játék és mozgás között szoros összefüggés van. Elválaszthatatlan egységben jelenik meg. Ezzel a nézőponttal Kovács Görgy és Bakosi Éva szerzőpáros is egyetért. Ők behatóbban vizsgálták a játék és mozgás illetve a játék és kognitív fejlődés közti összefüggéseket főként az óvodás kortól kezdődően. Abból indulnak ki, hogy az óvodás korú gyermek életében a mozgás meghatározó fontosságú és a nagy mozgásigény kielégítésére ebben az időszakban csak a játék képes, mivel a játék intrinzik motiváción alapul és folyamatos cselekvési lehetőséget biztosít. Ennek kihasználása lehetővé teszi a nagyszámú  ismétlést s ezáltal a mozgások belsővé válását.
Az előző életszakasz főként szenzoros ingerekre alapozó játékait felváltja ebben az időszakban egy sokkal szélesebb spektrumú játéklehetőség. Ha a család és óvoda megfelelőteret és lehetőséget biztosít rá, bátorítva a játékot, az óvodáskorú gyermek számos nagy- és finommozgást tapasztal meg és gyakorol be. A különböző mozgástípusok elszigetelt begyakorlása nem köti le a gyerek figyelmét, csak rövidtávon alkalmazható. A játék viszont megfelelőkeretet biztosít, célszerűvé teszi a mozgást hosszú távon serkentve az érdeklődést az óvodás koron át az iskolás korban is.
Tipikusan megjelenő játékbeli mozgásformák a csúszás, mászás, kúszás, bújás, szaladás. Ezek rendszeres gyakorlása mind több és több mozgásos tapasztalathoz juttat, növeli az erőnlétet, a terhelhetőséget és karban tartja a fizikai- fiziológiai kondíciót. A játékok sokfélesége pedig lehetőséget ad a különböző társadalmi funkciók, mozgásformák, emóciók megtapasztalására.

 
A ritmus szerepe a fejlesztésben

A ritmus és mozgás, ritmus és percepció kérdése nem új keletű. Már az ókorban is sok pedagógiai tevékenységet alapoztak ritmusra, mozgásra mivel ezek „edzeni látszanak az emberi elme élességét”(Platon, I.E., in: Payne, K.1999. )
A ritmus fogalma nem csak a zenében honos, ez áthat minden tevékenységi területet, külső és belső lüktetést biztosít az embernek. Így beszélhetünk biológiai ritmusról (légzőritmus, szívritmus, agyhullámok ritmusa), mozgásbeli ritmusról vagy tempóról (járás ritmusa, tánc, írás, beszédritmus, stb.),természeti ritmusokról vagy ciklusokról és zenei ritmusokról.

Általános értelemben rendszeres impulzusokat, mozgást jelent. Rodica Popescu meghatározása értelmében a ritmus szenzorosan felfogható egységek egymásutánisága, amelyeket az idő részegységekre bont. Bakos Ferenc nyelvész az előzőnél tágabb és precízebb meghatározást ad: “Bizonyos folyamatoknak, mozgásoknak a szabályos időbeli tagolódása, ismétlődése, tagolódása, hullámzása; irodalmi és zenei értelemben véve a hangok sorának időbeli rendje, egymáshoz való időrendi viszonya,a hangsúlyos és hangsúlytalan illetve a hosszú és rövid részek szabályos egymás utáni váltakozása; tágabb művészeti értelemben pedig hasonló vagy azonos elemek szabályos visszatérése által történő térbeli vagy időbeli tagozódás,folyamatos, könnyed ,eleven mozgás.”
Többszörösen bizonyított tény, hogy a mozgásos ritmusok jelentősen hozzájárulnak a tanulási folyamatok eredményességéhez. A ritmusos mozgásos tapasztalathoz kötött tanulás idő tartamát tekintve gyorsabb, a bevésés tartósabb és precízebb. A személyes kivitelezés és átélés pozitív töltetet biztosít. Fiziológiai szinten vizsgálva a folyamatot mindkét agyfélteke bevonódására szükség van ahhoz, hogy a ritmikai elemeket dekódoljuk. A bal agyfélteke a szukcesszív impulzusok rendjét és összefüggéseit fogja fel, míg a jobb hemisféra képes egységként értelmezni azokat. Csakis az agylebenyek együttes és zavartalan működése eredményezhet egységes és harmonikus zenei képességeket, fokozottan értve ezt a ritmikai oldalra. Ha egy személy kórosan jobb centrált, csak az egységet lesz képes felfogni és a részekre bontás híján, nem lesz képes azt elsajátítani, legyen szó mozgásos vagy zenei ritmusról. Ezzel ellentétben a fokozottan bal centrált, bár képes lesz elsajátítani a részegységeket, a reprodukció egészét tekintve nem lesz harmónikus, összefüggő.

A ritmus csakis valamely mozgással egybe kötötten kelhet életre. Ilyenként beszélhetünk hangszeres ritmusról, melyet a hangszeres zene által tapasztalhatunk meg (vagy mozgásos ritmusról, melyet egy adott cselekvés során hozunk létre.
A fentiek értelmében nem nehéz tehát átlátni, hogy a ritmus bevonása a tanításba elengedhetetlenül szükséges főként akkor, ha az agyféltekék együttműködését kell serkenteni. Az értelmi fogyatékosok csoportjára ez fokozottan igaz.
A zene és testi mozgás elválaszthatatlanok a ritmikus nevelésben.
A körjátékok, népi gyermekjátékok, társas játékok és páros szökdelők túlnyomó részt a ritmusra alapoznak. Megjelenik bennük az egyenletes lüktetés és váltott tempó a leg változatosabb formákban. Ahhoz, hogy a játék élvezetes legyen, a gyereknek igyekeznie kell a kért ritmust betartani, a tempónak megfelelni. Az ilyen típusú játékok fokozottan fejlesztik a ritmikát a nagy mennyiségű cselekvéses tapasztalat által

Forrás: Varga: Tanítási folyamatban rendszeresen alkalmazható speciális játékos mozgásfejlesztő program értelmi akadályozott kisiskolások számára.

Mozgásfejlesztés jótékony hatásai

A mozgás fontossága, az értelem és a komplex személyiségfejlődés közötti szoros kapcsolat már régóta kimutatható. A mozgásfejlesztés kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen kinőve a mozgékony gyermekkort a munkahelyén egész napokat kell végigülnünk. Ezért igen fontos a mozgásfejlesztés, ugyanis egyértelműen befolyásoló hatással bír a személyiségfejlődésének egészére. Így hát érdemes egészen kicsi korban elkezdeni a mozgásfejlesztés valamely formáját, hiszen hosszú távon mindenképpen hatalmas segítséget jelenthet szervezetünknek.

A benzodiazepin (A benzodiazepinek pszichoaktív gyógyszerek osztályába tartozó vegyületek) megvonási szindróma forrása ismert, tehát akkor van rá valami ellenszer?
A rövid válasz az, hogy nincs. Leszámítva az idő múlását, nincs semmi olyan ismert dolog, ami elősegítené, hogy az idegi receptor helyek felszabályozzák az affinitásukat a GABA (A GABA egy aminosav, mely az agy dopamintermelését serkenti. ) vonzására. Normális esetben a szervezet maga meggyógyítja a rendellenességeket, de a gyógyító választ nem igazán lehet előmozdítani. A "gyógyulás" nem is igazán megfelelő válasz, mivel az egy betegségre vagy szövetkárosodásra való reakcióra utal. Ebben a problémában egyik állapot sem áll fent.

A szervezet érintett része egy mikroszkopikus terület az idegsejten, a kis helyek ahol a  GABA kapcsolódik, és a szövet itt nem sérült vagy beteg; még csak nem is nem - funkcionáló, ami egy olyan reakciót válthatna ki a szervezetből, hogy kicserélje a szövetet. Egyszerűen csak kevésbé funkcionál, mint az optimális működési operációja ezért a szervezet nem ismeri fel olyan dologként, amit meg kellene gyógyítani. Egy gyógymód erre az állapotra egy olyan anyag vagy orvosság lehetne, amely elérné ezeket a nagyon kis pontokat és olyan hatást fejtene ki rájuk, hogy azok helyreállítsák a GABA vonzó affinitásukat. Mivel nincsen ilyen ismert anyag vagy orvosság, a következő kérdés az lenne, hogy akkor van-e valami, ami enyhítené ennek az állapotnak a tüneteit? A rövid válasz úgy tűnik, hogy itt is az, hogy  nincs. Ésszerűnek hangzik, hogy mivel a szervezet nem használ fel elég GABA-t, ezért segítene, ha dietetikus módon emelnénk a GABA-t a szervezetben.

Vannak elérhető GAB A táplélékkiegészítők, de a GABA nem jut át a vár/agy gáton, így ha bejuttatnánk a szervezetbe az nem érne el az agyig.  Ami pedig ennél is fontosabb, hogy semmi nem utal arra, hogy a szervezetben elérhető GABA mennyisége lecsökkent;sokkal inkább a képesség annak a vonzására az ami lecsökkent. A GABA egyik étrendi változata az Oroszországban kifejlesztett 'picamilon' készítmény. Ez egy GABA-ból és niacinból álló egyszerű molekula. Oroszországban áthatóan vizsgálták toxicitás és hatékonyság szempontjából, de a 'picamilont' a Nyugaton még nem tanulmányozták így nincs is túl sok el is mert tudás róla, és nem is valószínű, hogy lesz: szinte minden ilyen tudományos vizsgálatot csak akkor tesznek meg ha ahhoz a gyógyszeripari cégeknek anyagi érdekük fűződik.

Vannak más táplálékkiegészítők is amikről azt gondolják, hogy segítik a GABA funkciókat. A Niacinamidről, vagy más néven nicotinamidről, azt állítják, hogy a benzodiazepinekhez hasonló módon potenciálják a GABA-t, de anélkül, hogy a GABA ? receptor helyhez kapcsolódnának. A Theanine, a teanövény egyik extraktuma, növeli a GABA képződését. Magas taurin szintekről kimutatták, hogy aktiválják a GABA receptorokat és növelik a GABA mennyiségét az agyban. A taurin, ami egy más aminosavakból a májban szintetizált aminosav, szintén elérhető táplálékkiegészítőként, mind önállóan mind pedig más tápanyagokhoz kapcsolódóan, úgymint a magnézium taurát.

Vannak gyógyszeripari készítmények is, amelyek a növekvő GABA hatékonyságot célozzák meg.
A Pfizer a Neurontint (gapapentin) és egy még potensebb gyógyszert, a Lyricát (pregabalin) árusítja idegi fájdalom kezelésére és mellékes kezelésként felnőttek számára részleges rohamokra. Habár ezen gyógyszerek tevékenysége nem ismert, az orvosok felírják a hivatalos alkalmazási előírtaktól eltérően, hogy kezeljék a depressziót, szorongást és más ezzel kapcsolatos problémákat, úgymint a GABA elégtelenségeket. Valószínűleg azért mert mind a pregabalin és a gabapentin figyelemreméltóan hasonlóak a GABA-hoz, és ezért  'GABA-analógként' ismerik őket.

Azonban ezek nem 'GABA-utánzóak', azaz nem ugyanazon a módon funkcionálnak, mint a GABA, és az eredményeik ebből következően különbözőek, mint amit természetes GABA tevékenységek okoznak.
Ennél fogva a pregabalin és a gabapentin olyan mellékhatásokat okoznak, amelyek nem állnak összefüggésben a GABA-val. A gabapentin egyik sajátossága, hogy ahogy a dózis növekszik, a gyógyszer bioelérhetősége csökken –minél nagyobb a dózis, a szervezet annál kisebb százalékát használja fel. Elérhetők még GABA modulátorként úgynevezett 'nutrikumok' is.

Forrás: JACK HOBSON-DUPONT: A BENZO KÖNYV

Táplálékkiegészítők

A táplálékkiegészítők nem gyógyszerek, hanem kedvező élettani hatást kiváltó tápanyagok. Ide főként vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, különféle enzimeket, jótékony baktériumokat és más növényi kivonatokat tartalmazó készítmények tartoznak.  A táplálékkiegészítők jótékony hatásukat csak rendszeres, hosszan tartó alkalmazásuk során fejti ki. Azt pedig hogy milyen táplálékkiegészítők a leghasznosabbak számunkra az függ korunktól és életvitelünktől is.

Ha kártya, akkor UNO

Ki ne ismerné a jó öreg UNO-t? Gyerekkorunk kedvence, ami felnőtt fejjel is ugyan olyan hangulatot képes varázsolni egy nyaralás vagy baráti összejövetel alkalmával. Aki pedig mégsem ismerné, annak itt a remek lehetőség, hogy elsajátítsa a játék szabályait.
Az Unot egyszerre 2-10 játékos játszhatja. 7 éves kor felett bárkinek ajánlott. A kártyákon található számok braille írással is szerepelnek a lapok bal felső és jobb alsó sarkaiban. A színek jelzései közvetlenül a számok alatt szerepelnek. A braille számok nem magukat a számok jeleit mutatják. A színek jelölése az adott szín angol nyelvű megfelelőjének kezdőbetűje: b –kék (blue), g -zöld (green), r –piros (red) és y –sárga (yellow).


A játék célja

Légy az első játékos, vagy csapat, amelyik először éri el az 500 pontot. A játékosoknak az ellenfelek előtt kell megjátszani az összes lapját. A játék kezdetén minden résztvevő 7 lapot kap az osztótól. Az összes megmaradt kártya egy pakliba kerül, amelyet a játéktér közepére kell helyezni felső lappal lefelé. A lefordított pakli legelső lapját a csomag mellé kell tenni fejjel felfelé.A kezdő játékos kiválaszt, majd az asztalra tesz egy lapot a kezében lévő kártyák közül úgy, hogy az passzoljon az előzőleg felfordított kártya színéhez, vagy számához. Az ezután következő játékosnak hasonló metódus alapján kell egy lapot választania az ő kártyái közül. A Joker kártya akármilyen színű és számú lapra letehető. Ha egy játékos nem tud egy lapot sem letenni az övéi közül, akkor húznia kell egy kártyát a pakliból, ami a kör vége előtt azonnal letehető, ha az passzol az előzőleg lehelyezett kártya színéhez, vagy számához.

Az osztó meghatározásának menete. Minden játékos húz egy lapot. A legnagyobb értékű lap húzója oszt. Itt csak a számozott lapok számítanak.

Osztás

A kártyák összekeverése után minden játékos 7 lapot kap az osztótól. A megmaradt pakli legfelső lapját felfordítják és a csomag mellé teszik. Ezek után a játékosok színek, érték és ábra alapján szortírozzák a kezükben levő lapokat.

A játék menete

Az osztótól balra ülő játékos kezd. Olyan lapot kell letennie, amely színében, értékében, vagy ábrájában passzol az asztalon lévő, felfordított laphoz. A játék hasonló módon folytatódik, azaz minden játékosnak ezt az elvet kell követnie a kártyák lerakásakor. Ha egy játékos nem tud semmilyen lapot az asztalra helyezni, akkor lapot kell húznia a pakliból. Ha a húzott kártya lerakható, akkor azt abban a pillanatban meg is játszhatja, ellenkező esetben a lap a kezében marad, és a következő játékosra kerül a sor. Akinek először fogy el a kezéből az összes lap, az nyer.

Speciális lapok

„Húzz kettőt!”kártya –Amikor ezt a lapot lerakják, akkor a következő játékosnak két lapot kell húznia, valamint kimarad egy körből. Ezt a lapot csak
akkor lehet megjátszani, ha a lap színe megegyezik az előző kártya színével, vagy
egy Húzz Kettő! kártyát tett le az előző játékos is. „Fordulj!”kártya –Ez a kártya megfordítja a játék irányát. Ezt a lapot csak akkor lehet tett le az előző játékos is. „Ugorj!”kártya megjátszani, ha a lap színe megegyezik az előző kártya színével, vagy egy Fordulj! kártyát –
Ha valaki ilyen lapot rak le, a következő játékos egyszer kimarad a játékból. Ezt a lapot csak akkor lehet megjátszani, ha a lap színe megegyezik az előző kártya színével, vagy egy Ugorj! kártyát tett le az előző játékos is.„Joker”–Aki ezt a lapot rakja le, maga határozhatja meg a következő hívó színt. A Joker bármikor lerakható. Ha a játék elején ez a kezdő lap, akkor az első játékos határozza meg a kártya színét.„Joker Húzz négy lapot!”kártya –Aki ezt a lapot lerakja, maga határozhatja meg következő hívó színt. Ezen felül a következő játékos kimarad egy körből, valamint 4 kártyát is fel kell vennie. Ezt a kártyát azonban csak akkor lehet lerakni, ha a játékosnak nincsen a hívó színnel egyező színű kártyája. Ha az utolsó kártya a „Húzz kettőt!”, vagy „Húzz négyet! Joker”lap a pakliban, akkor a megjátszott lapok újrakeverése után a következő játékos köteles kártyákat húzni.
A játék befejezése
Ha egy játékosnak csak egy lapja marad, akkor az UNO szót kell mondania akkor, amikor a két kézben tartott lapjából az egyiket lerakja. Ezzel figyelmezteti játékostársait, hogy a következő körben ki fog menni. Ha ezt elmulasztja, 2 lapot kell húznia a pakliból.
Ez csak akkor kötelező, ha valamelyik játékos ezt észrevette. Ha egy játékos kezéből elfogytak a lapok, a játéknak vége és a pontozás után újabb játék kezdődhet. Ha az utolsó kártya a „Húzz Kettőt!”, vagy a „Joker Húzz Négyet!”, az UNO-t kiáltott játékos következő köre előtt, akkor az a játékos visszahívható a játékba.

S egyszer úgy érzed, szeretnél valami még izgalmasabbat és érdekfeszítőbbet kipróbálni – és maradnál a kártyajátékoknál, ki ne hagyd a Dixit varázslatos világát.

Dixit

Találd ki mire gondolnak a társaid Dixit játékkal. A 2010-es év játéka egész biztosan tetszeni fog neked is, hiszen a felhőtlen kikapcsolódás és a logikai fejtörő keveredik benne. A kommunikációra és asszociációra épülő játék megköveteli, hogy légy taktikus és ötletes is. Azt pedig hogy pontosan hogy és mit kell tenned – megtudhatod, ha kipróbálod a Dixit társasjátékot. Aki már játszott vele azt meséli róla: „ A Dixit egy kiváló játék. Két perc alatt elmagyarázható szabályokkal, bármikor bevethető. Remek szórakozás buli előtt, vagy családi időtöltés kicsiknek és nagyoknak egyaránt. „

Gyermekkorunk kedvence: Gazdálkodj okosan

A történelemtanításban régóta cél, hogy ne maradjon egyeduralkodó a politikatörténet oktatása, kapjon minél nagyobb teret az életmód, az életforma változásainak, a mindennapok (életszerű) történelmének bemutatása. Különösen jó lehetőséget kínál a hangsúlyok ilyen irányú eltolására a történelmi félmúlttárgyalása. A 60-as, 70-es évek világa még a mai iskolás generációk látóterének határán helyezkedik el. Idáig általában még elér a családi, kollektív emlékezet, élő forrása a szóbeliség (oral history), és rendre megjelenik a médiában is.. (A filmeken, tévében, képes kiadványokban gyakran egyfajta érdekességként „tálalják”, némi nosztalgiával „fűszerezve”.) Tárgyai egyelőre még meglehetősen nagy számban láthatóak, fellelhetőek környezetünkben.(Ezeket a tárgyakat –elsősorban fiatalabb –használóik sokszor nem is azonosítják magával az időszakkal, ettől függetlenül léteznek számukra.) Mindemellett a korszak életformája is számos nyomot hagyott jelenünkben. (Pl. a
panel, a lakótelep, mint élettér, fogyasztási, vásárlási, étkezési, munkavállalási stb. szokások.)

Miről „mesél” egy társasjáték?

A társasjátékok többsége lényegében időtlen–nem kötődnek egyetlen időszakhoz, korszakhoz sem. A Gazdálkodj okosan! játékot viszont(mind története, mind szemlélete
révén) szoros szálak fűzik egy bizonyos társadalmi, gazdasági közeghez, az 1960-as, 1970-es évek magyarországi szocializmusához–függetlenül attól, hogy azok, akik ebben a közegben
már nem is éltek, sőt,szinte nem is ismerik, többnyire szórakoztatónak találják, jókat játszanak vele. A közkeletű vélekedés szerint a játék a Kádár-rendszer hangulatjavító
intézkedéseinek sorában készült el, a Nyugaton népszerű Monopoly (Magyarországon a két háború közötti időből inkább Capitalynéven ismert)játék magyarított, „szocialista”változataként.

A vélekedés első elemét(vagyis hogy közreadásának hangulatjavító célja lett volna) alátámasztani látszik a kiadás időpontja: az első változat 1966-ban látott napvilágot. Ebben a történelmi pillanatban (az új gazdasági mechanizmus előkészítésének idején)a játék egyes lépései, történései, pontosabban a bennük foglalt propagandaelemek, propagandisztikus tartalomkimondottan biztató, pozitív üzenetet hordozhattak a lakosság különböző rétegei számára a várhatóéletszínvonal-politikát tekintve. (Ilyen szempontból tanulságos nyomon követni, hogyan változott a játék célja az újabb és újabb kiadásokban. Az 1966-os kiadás okosan berendezett panellakásából indulva az 1980-as évek végére már a családi házak, nyaralók stb. válnak uralkodóvá a napjainkig megjelenő újabb kiadásokban, természetesen mindegyik a hozzáillő, teljes berendezéssel, tárgyi világgal.) Megalapozottnak tűnik a közvélekedés másik eleme is, miszerint a játék a Monopoly(Capitaly)szocialistaváltozata lenne. Ebben a kérdésben is mond valamit a megjelenés időpontja: ha nem is rögtön, de rövidesen váltja az új játék az 1952-ben(kapitalista, imperialista szemlélete miatt) betiltott Capitalyt. Még inkább igazolja a feltételezést a két játék összehasonlítása. A szembenálló világrendek szellemiségének különbségét tükrözi a játékok lényege. Az „okos gazdálkodás” végső célja nem a gazdasági előnyök szerzése, nagy vagyonok halmozása (akár a többi játékos kárára), hanem a tisztes (munkás? vagy polgári?) egzisztencia megteremtése. A javak megszerzésében pedig korántsem ellenfél a többi játékos, inkább csak az a kérdés, melyikük mikor jár sikerrel.


A játékosok közötti versengés kiiktatás a ki nem mondott, ugyanakkor nyilvánvaló ideológiai, az előbb-utóbb elérhető anyagi gyarapodás ígérete ugyancsak ideológiai, de már közvetlen propagandatartalmat is hordozott. A Gazdálkodj okosan! felépítése a redisztributív, tervgazdálkodásra épülő állami gazdasági rendszert modellezi a „fogyasztó” (az állampolgár, vagyis a játékos)szemszögéből. Persze a paternalista állameszmény szellemiségének megfelelően (nem is kissé) didaktikusan felrajzolja a rendszernek megfelelő, ideális alany(állampolgár) típusát, életvitelét, felfogását. Teszi ezt úgy, hogy nyílt és rejtett elvárásokat, erkölcsi tanácsokat, parancsolatokat fogalmaz meg a játékossal szemben. A játékban megjelenített gazdasági környezet a 60-as (és azt követő) évek szocialista gazdasági viszonyrendszerét szemlélteti. A redisztributív modell jegyében a játékosok egy központi alapból kapják a fizetésüket, a játékszabály szóhasználata szerint illetményüket. Jellemző módon mindenki ugyanannyit kap, nincs differenciált bérezés, különbségek a munkahelyek között. Az egyéni, munkahelyi teljesítmény értékelése mindössze három szerencsekártyán jelenik meg.(„Jó munkájáért” az egyik szerint 400Ft, a másik szerint 1000Ft jutalomban részesül a játékos. A harmadik kártyán újításért kap 2500Ft-ot.) Ezt persze a játék logikája is magyarázhatja: így a játékosok egyenlő feltételekkel vághatnak neki az „okos szerzésnek”.

Másfelől nyilvánvalóan benne van a szocialista (anyagi) egyenlőség álságos, propagandisztikus eszménye –az elosztásnak ez a módja nem engedi meg a jelentős anyagi különbségek kialakulását. Segíthet viszont a gyarapodásban (persze csakis az okos gazdálkodás mellett!) a szerencse: 18 szerencsekártya húzásával nyerhetnek pénzt vagy valamilyen tárgyat a játékosok. (Természetesen az államilag üzemeltetett szerencsejátékok, a TOTÓ és a LOTTÓ sorsolásain, illetve olyan propagandaakciókon, mint a Békekölcsön
nyereménysorsolása, a Könyvsorsjáték, vagy a Budapesti Ipari Vásár sorsjátéka. Ezen felül dupla illetménytér, ha valaki éppen a starthelyre –az ózdi kohászati művek rajzával díszített kockára lép.) A játékban az egyéni kreativitás, kezdeményezés nem kap szerepet. A játékosok nem hozhatnak valódi, a játék világában következményekkel járó gazdasági döntéseket.
Kiadásokra kényszerülnek aszerint, hogy melyik mezőre lépnek. Abban van némi stratégia, mikor vásárolnak meg bizonyos használati tárgyakat, illetve veszik meg magát a lakást.
Ugyanakkor ezek az anyagi döntések valójában áldöntések. Nem elsősorban az egyéni életvezetés lehetőségei, az anyagi helyzet, sokkal inkább a hiánygazdaság körülményei determinálják őket.

forrás: Bánki István: Gazdálkodj okosan!–az 1960-as, 70-es évek gazdasága, életformája

Rumini a családi esték főszereplője

Egy hideg téli estén nincs is jobb szórakozás a család számára, mint egy olyan izgalmas társasjáték, mint a Rumini. Az egyszerű szabályzat és a gyors játékmenetek abbahagyhatatlanná varázsolják a Rumini világát. Emellett pedig legnagyobb előnye, hogy az egész család számára kellemes kikapcsolódás jelent, hiszen kicsit és nagyon is számára is könnyen érthető mégis érdekes taktikai játék a Rumini. Rumini a te segítségedre vár, hogy együtt összeillesszétek a szétszakadt térkép darabjait!

Ha már pszichológia, érdemes elolvasni a következő sorokat. C. G. Jung, Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről című értekezése kezdődik ezzel az előszóval:

Az apa- és anyaszerep alighanem a legnagyobb felelősséggel jár, amit az ember egyáltalán vállalhat. De éppen ezt a legnehezebb feladatot úgy fogják fel, mint amellyel kapcsolatban minden magától értetődő. Szülők számára nincsenek külön iskolák. Mindenekelőtt az apákkal van baj: ritka köztük az olyan, aki az apaszerepet a legfontosabb hivatásnak tekinti.

Van Jungnak egy gondolata, amely engem mint apát különösen mélyen érintett: „Semmi sincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete”. A legtekintélyesebb svájci lélekbúvár ezzel a tekintélyelvű és a tekintélyellenes nevelésről folytatott divatos vitát meghaladva felteszi a jövő szempontjából döntő kérdést, „a nevelők nevelésének” a kérdését.

Mi lehet az oka annak, hogy sok szülő mindig mindent jobban tud szülötteinél, a kákán is csomót keres, néha fizikailag, gyakran pedig lelki értelemben is brutális, és sokszor ostobán és tudattalanul viselkedik gyermekeivel szemben? Mi lehet az oka annak, hogy az állítólag felvilágosult huszadik században, amelynek „a gyermek évszázadává” kellett volna válnia, milliószám megalázzák és gyötrik, lélekölő gyámság alatt tartják a gyermekeket, vagy éppen – még a gazdag társadalmakban is – százezerszám ölik meg őket saját szüleik magzatelhajtás útján? A legfőbb oka ennek az, hogy a szülők az élettől való félelmüket gyakran „felelősségnek” nevezik. A nevelés területén valószínűleg egyetlen más szóval sem bántak ilyen cudarul, mint éppen ezzel. Ez a szülői „felelősség” a valóságban a kisgyermek lelkének sanyargatása. Gyakran éppen gyenge szülők oly sokáig és oly brutálisan zsarnokoskodnak egyébként erős és öntudatos személyiség adottságaival rendelkező gyermekeiken, hogy azok valóban „kisgyermekké” válnak. Mindez természetesen tudattalanul történik, s a tettesek olyan szülők, akik gyermekeik „javát akarják”. A személyiséggé érés egyik legfőbb akadálya lehet a „gyermeke javát akaró” szülő. Vendégségben volt nálunk egy család. A szülők öt percen belül tizenkétszer szóltak rá kétéves lányukra: „Ez nem illik!” Hogyan lesz ebből a gyermekből önálló, saját lábán járó ember? Az apák és az anyák elsősorban azért követelnek túlságosan sokat gyermekeiktől, mert erre készteti őket a félelem és a bizonytalanság. Jézus azt tanította, hogy legyünk hasonlatosak a gyermekekhez. Ennek ellenére inkább azt szeretnénk, hogy gyermekeink olyanok legyenek, mit mi! C. G. Jung és a mélylélektan segítségünkre lehet abban, hogy megértsük Jézusnak a felnőttek és a szülők gyermek voltáról mondott szavait.

Évek óta folyik a vita a nukleáris háború és a környezetpusztítás globális veszélyeiről. De a tettekről folyó vitában többnyire megfeledkeznek a tettesekről. Mi valamennyien tettesek vagyunk.

Csak más tettesektől várhatók el másféle tettek. S e cél elérésének előfeltétele az emberibb, tudatosabb apa-anya-gyermek-viszony.

Az atombombával szemben a bizalom az ellenméreg. A félelem csak akkor szűnik meg, ha a bizalom növekszik. A bomba tulajdonképpeni oka ugyanis a félelem. A gyermekek a bizalmat elsősorban és a legmélyebbre hatóan apjuktól és anyjuktól tanulják – vagy nem tanulják. Az emberiség öngyilkosságának veszélyét csak olyan új nemzedék tudja elhárítani, amelynek szívében több bizalom lakozik. Ez az életbe vetett kiirthatatlan bizalom lenne az a szellemi atombomba, amellyel használaton kívül lehet helyezni a materiális atombombát. A bizalomra való nevelés, a bizalom az anya-apa-gyermek-viszonyban nem csupán a személyes boldogságnak, hanem egy emberibb politikának is előfeltétele.

Az apa-anya-gyermek-viszony jó minősége előfeltétele a társadalmon belüli egészséges, emberibb kapcsolatoknak.

A gyermekeknek ahhoz, hogy egyszer teljes értékű és érett felnőttekké váljanak, szükségük van teljes értékű anyákra és – akikben a leggyakrabban szenvednek hiányt – teljes értékű apákra. A szülői szeretet hiánya azzal a következménnyel jár a gyermekeknél, hogy önmagukat sem tudják szeretni igazán, s bizalmatlanok lesznek az élettel szemben. „A nem szeretett gyermek sebe” (Peter Schellenbaum) igen sok esetben az élet végéig fáj, sőt a következő nemzedékek is szenvednek miatta.

Mai problémáink – az egyéni neurózisok és a politikai veszélyek – elsősorban sok, apátlan nemzedék tevékenységének következményei. Csak a mindkét szülő iránti mélyebb bizalom konkrét átélésének légkörében nőhet fel olyan nemzedék, amely úgy tud fejlődni, hogy nem kényszerül gyilkolni háborúban; amely belül tud fejlődni, mert kifelé nem rombol többé; amely tudja, hogy a környezetpusztítást meg kell előznie egy belvilág-pusztításnak. A belvilág pusztítása pedig elkezdődik már a bölcsőben és még előbb az anyaméhben, s akkor kezdődik el, amikor az apa hátat fordít a gyermeknek. Válogatásunk arról szeretne képet adni, hogy mit művelhetnek az apa- és anyakomplexusok.

forrás: C. G. Jung: Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről

Elég érdekes részletre találtam Jung egyik könyvében. Arról szól, hogyan éri meg az ember az életének különböző szakaszait. ez egy elég nehéz téma, emiatt is érdekes lehet a következőket elolvasni:

Az élet energia-elhasználódási folyamat, mint bármi más. De elvben minden energetikai folyamat irreverzibilis, és ezért egyértelműen célra irányul, a cél pedig a nyugalmi helyzet. Végső soron minden folyamat beállta a megzavarása egy úgynevezett örök nyugalmi helyzetnek, amely újra meg újra igyekszik eredeti formájába visszaállni. Sőt az élet jellemzője a par excellence teleologikus, maga a célratörés, az élő test pedig olyan célszerűségek rend¬szere, amelyek kiteljesülni igyekeznek. Minden folyamat vége a folyamat célja. Minden folyamat hasonlatos a futóhoz, aki a legnagyobb erőfeszítéssel és maximális erőbedobással arra törekszik, hogy célba érjen. Az ifjúkor vágyakozása a világra és az életre, a magasröptű remények beteljesülésére és a távoli célok elérésére az élet közismert célratörése, amely azonnal az élettől való félelembe, neurotikus ellenállásba, depresszióba és fóbiába fordul át, mihelyt megtapad valahol a múltban, vagy visszariad attól a merészségtől, amely nélkül kitűzött céljai nem érhetők el. Ám ha el is értünk a biológiai élet teljes érettségéhez és csúcspontjához, amely nagyjából egybeesik az élet felével, az élet célratörése semmiképp sem szűnik meg. Ugyanolyan intenzíven és feltartóztathatatlanul, ahogy az élet delelője előtt hegynek föl haladtunk, haladunk most lefelé, mert a cél nem a csúcs, hanem a völgy, ahonnan fölfelé indultunk. Az életgörbe olyan, akár a lövedék röppályája. Ha kezdeti nyugalmi helyzetéből elindítják, a lövedék felfelé tart, majd visszatér nyugalmi helyzetébe.

A pszichológiai életgörbe persze nincs összhangban ezzel a természeti törvényszerűséggel. Az összhang hiánya alkalmasint már korán, a felszálló ágon elkezd megmutatkozni. Bár kezdetben biológiai tekintetben fölfelé hatolunk, pszichológiai tekintetben késlekedünk. Elmaradunk éveink mögött, őrizzük gyermekkorunkat, mintha nem tudnánk elszakadni a talajtól. Megállítjuk a mutatót, és azt képzeljük, ezzel megáll az idő. Ha bizonyos késéssel végül mégiscsak felérünk egy csúcsra, pszichológiai értelemben ott is újra megpihenünk, jóllehet észrevehetnénk, hogy a másik oldalon ismét lecsúszunk, de legalább egy késleltető visszatekintéssel belekapaszkodunk az egyszer elért magaslatba. Ahogy korábban az élettől való félelem jelentett akadályt, most a halálfélelem jelent. Bár elismerjük, hogy az élettől való félelem miatt késésbe kerültünk a felkapaszkodás idején, most épp e késés miatt még inkább szeretnénk megmaradni az elért magasságban. Nyilvánvalóvá vált ugyan, hogy az élet - legyűrve minden ellenállásunkat (melyet most ó, de nagyon sajnálunk) - végül is érvényre jutott, de e felismerésünket mellőzve mégis megpróbáljuk újra megállítani. Ilyenkor lelkünk elveszíti természetes talaját. Tudatunk levegőben lebeg, míg alatta életünk röppályája egyre gyorsabban süllyed.

Az életet a természetesség táplálja. Nélküle talajtalanokká és hajthatatlanokká válunk. Ezért fásulnak el oly sokan érett korokban, egyre csak vissza tekintenek és szívükben titkos halál-félelemmel kapaszkodnak a múltba. Legalábbis pszichológiai értelemben kisiklanak az élet-folyamatból, és állva maradnak emlékoszlopokként, miközben még élénken visszaemlékeznek ugyan az ifjúkorukra, de nem találnak semmiféle eleven kapcsolatot a jelennel. Az élet delétől kezdve csak az marad eleven, aki az élettel meghalni is akar. Mert hiszen az, ami az élet delének titkos órájában történik, a röppálya irányváltása: a halál születése. Az élet második felében létünk nem felemelkedés, kibontakozás, gyarapodás és túláradás, hanem a halál, mivel célja a vég. Nem akarni életünk csúcspontját ugyanaz, mint nem akarni a végét. Mindkettő élni nem akarás. Az élni nem akarás egyet jelent a meghalni nem akarással. Keletkezés és elmúlás ugyanazt a görbét alkotja.
A tudat lehetőleg nem vállalja a partnerséget ezzel a teljesen kétségtelen igazsággal. Az emberek általában hozzá vannak kötve a múltjukhoz, és foglyai maradnak a fiatalosság illúziójának. Öregnek lenni rendkívül népszerűtlen dolog. Úgy tűnik, nem veszik észre, hogy ha valaki nem tud megöregedni, az éppoly ostobaság, mintha nem tudná kinőni gyerekcipőit. Egy harminc-éves ember, aki még infantilis, természetesen sajnálatra méltó, de egy fiatalos hetvenévesre azt mondják: hát nem elbűvölő? Pedig mindkettő perverz, ízléstelen dolog, pszichológiai természetellenesség. Az a fiatal, aki nem küzd és nem győz, elmulasztja fiatalsága javát, az az öreg pedig, aki nem veszi tekintetbe a hegycsúcsokról a völgyekbe csordogáló patakok titkát, esztelen, valóságos szellemi múmia, nem egyéb, mint a megdermedt múlt. Kívül marad a saját életén, gépiesen ismétli önmagát, amíg egészen elcsépeltté nem válik. Micsoda kultúra az, amelyik ilyen árnyalakokra tart igényt!

Statisztikailag megállapított, viszonylagos hosszú életünk a kultúra vívmánya. A természeti népek csak kivételképpen érnek meg magas kort. Az általam meglátogatott kelet afrikai törzsek körében igen kevés fehér hajú és hatvanévesnél idősebb férfit láttam. De ezek valóban öregek voltak, mégpedig úgy, mintha mindig öregek lettek volna, olyan tökéletesen beleélték magukat öregségükbe. Minden tekintetben ők maguk voltak. Mi viszont mindig csak többé-kevésbé vagyunk azok, akik tulajdonképpen vagyunk. Mintha a tudatunk egy kicsit lecsúszott volna természetes alapjáról, és már nem ismerné ki magát a természetes időben.

forrás: C. G. Jung: Szellem és élet

Nagyon nehéz, kardinális kérdések ezek: Mi az élet értelme? Honnan jöttünk? Hova tartunk? Hogyan őrizhetjük meg az igaz embert magunkban? Mik a valódi értékek, hogyan kutathatjuk fel ezeket és hogyan oszthatjuk meg másokkal is? Szerencsére van olyan közösség, mely ezeket az értékeket kutatja, és azokat igyekszik minél több emberrel megosztani. Érdemes hát felkeresni egy ilyen közösséget és részt venni egy-egy eseményen.

Történelmi  puzzle

Nem panaszkodhat napjaink felnőtt generációja Magyarországon, tágabban nézve Közép-Európában arra, hogy unalmas sors adatott volna meg számára a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején. A posztszocialista átmenet évei viharos történéseket hoztak. Különösen hálás lehet a sorsnak a társadalomtudományok, s így a közgazdaságtan iránt érdeklődő szakember azért, mert kérdések kifogyhatatlan sora vár megválaszolásra. De talán túl sok puzzle vár kirakásra, és túl sok, vagy talán túl kevés válasz született napjaink alapvető kérdéseire. A már szocialista rendszer idején is élt emberek az összeomlás után sok mindent tisztábban látnak a korábbi időszakról. A rendszerváltás óta eltelt másfél év-tized tudományos megítélését illetően már sokkal nehezebb helyzetben vagyunk. Benne élünk, bennünk él a kor. Túl közel van ahhoz, hogy igazán megértsük, hogy a mindennapok mozaikköveiből összerakjuk a történelmi képet: hol vagyunk, hova megyünk? De túl közel van ahhoz is, hogy ne próbáljunk nap mint nap újabb kis darabot elhelyezni a történelmi puzzle-ben, vagy éppen az összes eddigi részecskét újra- meg újra elrendezni.
Csaba László előbb angolul majd – átdolgozva – magyarul megjelent könyve nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy összegezze az elmúlt másfél évtized nemzetközi és hazai irodalmát, s maga és mások számára „összerakja” a történelmi puzzle-t, megírja „a posztszocialista rendszer” kritikai politikai gazdaságtanát.

A feladat ahhoz hasonlítható, mint amikor egy több tízezres vagy százezres kirakóból a tengert, vagy az égboltot kell összerakni, s nincs segítő kép a kirakós játék dobozán.
A kis részletek nagyon sokféle lehetőséget kínálnak: viharos vagy békés tengert, öblöt vagy nyílt óceánt, északi hűvös vizeket, bársonyos mediterrán tengert, trópusi óceánt. Nem mindegy, hogy melyiken hajózunk vagy süllyedünk. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a témához mindenki ért, hisz benne élünk. Ugyanakkor a tanulságokat sokszor a legavatottabbak, vagy a legfelelősebb pozícióban lévők sem akarják érteni. Sokszor félszavakból is értjük egymást, máskor egy könyv is kevés, hogy megszívleljük a tanulságokat.

Csaba László azonban optimista, és érezve az írástudók felelősségét magyar nyelvű
könyvével segíteni akarja a helyes válaszok és döntések megtalálását. A „jelen kötet eredeti változata angol nyelven született, mert a benne tárgyalt témakörök a közgazdaságtan világpiacának élénken vitatott, nyitott kérdéseiről szólnak, s magam is a nemzetközi eszmecseréhez kívántam hozzájárulni. Ugyanakkor tudjuk, hogy ’egyetlen nép sem lett naggyá más nyelvén, csak a magáén’. Ez pedig egyfajta kötelezettséggé teszi azt, hogy felismeréseinket a magyar nyelvű szakmai és szélesebb közélet szereplői számára is közvetlenül hozzáférhetővé tegyük... A magam részéről, a skandináv és a közép-európai hagyományokat követve feladatomnak tartom a közvélemény alakítását és a közélet homlokterében álló napi vitákban a pártatlan tárgyilagos tájékoztatást”.
 
Ami igazán izgalmassá teszi ezt a kísérletet az az, hogy nem a kész képet kapjuk meg,
amit vagy elhiszünk, vagy nem, hanem izgalmas szellemi társasjáték részesei vagyunk
– ha rászánjuk az időt és energiát, s végig követhetjük a puzzle darabjainak egymás utáni elhelyezését. Egyetérthetünk vele, vitathatjuk, s magunk értelmezésében máshova is rakhatjuk a kép darabjait. E tanulmányban néhány, a könyv egészén végighúzódó izgalmas kérdést emelek ki, hasonlóan vagy kissé eltérően rakva ki a puzzle-t. Ám sok mindent nem érintek, azokban a kérdésekben meghagyva a szellemi társasjáték, együtt gondolkozás örömét az olvasónak.


A könyv felépítése
A szerző nem babonás, 13 fejezetben foglalja össze mondanivalóját. Az első rész (az első négy fejezet) egyrészt elemzi az átalakuló országok statisztikai adatait, másrészt összegzi az elméleti kutatások eredményeit. Már itt felmerül a szabályozás és az intézmények mi-nőségének központi szerepe. A második részben (az ötödiktől a kilencedik fejezet) a globális kérdéseket vizsgálja, megkülönböztetve a globális és az európai hatásokat. A közép-kelet-európai átalakuló országok példáján keresztül, a külső és belső körülmények kölcsönhatását elemezve kifejti az átalakulás elméleti keretét. A harmadik rész (a tizedik és tizenegyedik fejezet) az előzőekben kifejtett elméleti keretet, vizsgálati módszert veti össze két kivételnek tűnő ország, Oroszország és Kína tapasztalataival, mivel sokak szerint ezek fejlődése minden elméletet megcáfol. Csaba László izgalmas kísérletet tesz az elméleti magyarázatra. A negyedik részben (az utolsó két fejezet) a példák és ellenpéldák vizsgálata után visszatér az elmélethez, kiemelve az intézmények, a szabályozás és a fenntartható gazdasági fejlődés fő összefüggéseit. A könyv sokoldalúan megerősíti, hogy „a formális intézmények működésének meghatározó szerepe van... a piac fejlődésgeneráló és modernizációs jellegének kialakulásában, illetve annak hiányában”.

forrás: Muraközy László: A történelmi puzzle - Szellemi társasjáték Csaba László

Az megunhatatlan szórakozás: puzzle

Mindegy, hogy egyedül vagy a családdal, hogy tíz vagy tízezer darabból raksz össze egy képet, a puzzle garantálja az önfeledt kikapcsolódást. Kirakhatsz egy várost, egy tájképet vagy épp Fülest a Micimackóból, látni, ahogy darabról darabra épül egy kép – ez a puzzle igazi varázsa. Háromtól százhárom éves körig mindenki számára ajánlott legalább egyszer kipróbálni a puzzle varázslatos világát – hogy aztán soha többé ne tudja majd abbahagyni.