Az ember már az ősidőktől fogva próbálta megfejteni az öregedés misztériumát. Minden kor kereste a maga csodatévő “életelixírjét”- a halhatatlanság csodaszerét. Az öregedéssel kapcsolatban két fogalmat kell megemlítenünk: “gerontológia” és “geriátria”. A gerontológia szót Ilja Mecsnyikov vezette be 1903-ban. A gerontológia (géron = öregember, -ológia = tudomány, tan ) az öregedési folyamat tudomanyos vizsgálatát jelenti. Alap- és alkalmazott kutatásokkal vizsgálja az életfolyamatok időben előrehaladó változásait, valamint az öregedés orvosi és szociális vonatkozásaival is foglalkozik; nem csak az idős emberek vizsgálatáról van szó, hanem valamennyi élőlény öregedésének vizsgálatáról. Az öregedéskutatással foglalkozó biológusok legtöbbje éppen ezért biogerontológusnak nevezi magát, így különülve el másfajta gerontológusoktól.

A geriátria (idősgyógyászat), a gerontológia egyik ága, szakemberei az idősek egészségügyi problémáival foglalkoznak. A geriátria megelőző, gyógyító és rehabilitáló idősorvoslás. Az öregedés folyamatának meghatározása és analízise csak a XX. században indult meg. Gerontológiai kutatócsoportok (1945 Amerikai Gerontológiai Társaság; 1956 Szovjet Gerontológiai Intézet stb.) sorának alakulása és konferenciák sorozata jelezte, hogy valami elkezdődött az öregedés kutatásában. A XXI. század pedig már az anti- aging korszaka, melynek fő célkitűzése a minőségi öregedés és öregkor. A biogerontológia jelentősége napjainkban hihetetlenül megnőtt az Egyesült Államokban és a többi fejlett országban. Országos kutatóintézeteket hoznak létre, magánszervezetek alakulnak, hogy pénzeszközöket teremtsenek fiatal kutatók számára. A legjobban ismert, legsikeresebb ilyen magánszervezet az USA-ban a New York- i központú Amerikai Öregedéskutatási Szövetség (American Federation for Aging Research).

Az öregedéskutatásban már egy közelgő új korszakot jeleznek a biotechnológiai cégek (Geron). De mi is az öregedés valójában? Hogyan tudnánk ezt a kicsit sem egyszerű fogalmat meghatározni?

Az öregedés fogalma

Az öregedést úgy definiálhatjuk mint a szervezet reprodukciós érettsége után fellépő progresszív funkcionális kapacitáscsökkenést.

Egy másik definíció szerint: az öregedés időben elkerülhetetlenül és törvényszerűen kiszélesedő, jóval az öregkor előtt fejlődő, soklépcsős biológiai folyamat, amely elkerülhetetlenül a szervezet alkalmazkodóképességének csökkenéséhez, a halál valószínűségének növekedéséhez vezet. Az öregedés az önszabályozó mechanizmusoknak potenciális lehetőségeinek a csökkenése a genetikai apparátus szabályozásában bekövetkezett primer változások során. Az öregedés belső ellentmondást tartalmazó folyamat, amelynek során nemcsak anyagcsere-és funkciózavar, degradálódás jelentkezik, hanem az alkalmazkodást elősegítő fontos mechanizmusok is mobilizálódnak

A kutatók régi törekvése, hogy meghatározzák, melyik az az életkor, amelyben beköszönt az öregség. Ez az életkor természetesen nem lehet egy éles határvonal, hiszen az öregedés sem egyik napról a másikra következik be, hanem egy fokozatos folyamat eredménye. A gerontológiában kétféle életkort különböztetünk meg:

• kronológiai kort, azaz a naptári, anyakönyvi életkort •

biológiai életkort akkor alkalmazzuk az életkor meghatározásához, amikor a szervezet tényleges, fiziológiás állapotát vesszük figyelembe.

A mai napig sincs egyetértés abban, hogy mi számít az öregkor alsó határának. Egyes kutatók a nyugdíjkortól számítják az öregkort, de tudjuk, hogy ez a különböző országokban más és más. Ezek a véleményeltérések abból adódnak, hogy egy ember öregségét valójában nem a kronológiai, hanem a szervezet tényleges állapota határozza meg. A biológiai öregedés kapcsolatban van a kronológiai életkorral, hiszen a szervezet öregedése az életkorral együtt halad. Ez a kapcsolat azonban nem elég szoros, hiszen előfordulhatott már mindenkivel, hogy meglepetten állapította meg valakiről, hogy milyen fiatalnak vagy öregnek látszik a naptári életkorához képest. Az érzéki csalódásokat a plasztikai műtétek fiatalító eljárásai még tovább fokozzák és ez a jövőben még gyakoribbá fog válni. Minden élő fajnak, így az embernek is van maximális élettartama, amely a lakosság leghosszabb életű 10% -ának átlagos élettartama.

Az orvostudomány és az életkörülmények javulása jelentősen megemelte a várható élettartamot, azt az életkort amelyet a születő gyermek várhatóan meg fog élni, de gyakorlatilag nem befolyásolta a maximális élettartamot, amit elérhetünk. Az emberé jelenleg 115 éves korra tehető. A gerontológia egyik megalapítója, Hufeland német biológus úgy vélte, hogy az emberi élettartamnak el kell érnie a 200. életévet. Mecsnyikov és A. A. Bogomolec a 120-130 évet tartotta reálisnak.

Öregedés gyógyszere - létezik?

Véleményem szerint akkor járunk a legjobban, ha tudomásul vesszük, az öregedés elkerülhetetlen. Sokan kutatnak az öregedés gyógyszere után, én ennek sikerében nem hiszek. Ehhez ugyanis be kellene avatkozni a gének működésébe, és én ezt túl veszélyesnek érzem. Családtagjaimon, ismerőseimen úgy látom,

forrás: Hajnal Katalin: Az öregedés biológiája