K-vitamin tartalmú gyümöcsök
A K-vitaminnak számtalan fontos élettani hatása van az emberi szervezetre nézve. Szerepet játszik többek között a véralvadásban is, de a szív- és érrendszer egészségével kapcsolatban sem elhanyagolható a jótékony hatása. Éppen ezért fontos rá odafigyelni, hogy megfelelő mennyiségben juttassunk belőle szervezetünkbe. Ennek egyik legegyszerűbb és legfinomabb módja, ha málnát eszünk!
A málna környezeti igényei: A sikeres málnatermesztés alapvető feltétele az egész évben kielégítő, de különösen a málna fejlődési szakaszai által megkívánt vízmennyiség maradéktalan biztosítása. 600-700 mm alatti évi csapadékmennyiség esetén csak a rendszeres öntözéssel biztosított vízpótlás teheti biztonságossá a málna termesztését. A 600-700 mm csapadék egymaga már sok bizonytalansági tényezőt rejt, s csakis akkor fogadható el kielégítőnek, ha a május-júliusi periódusban (ekkor nőnek a sarjhajtások és ekkor fejlődik, érik a gyümölcs is) egyik évben sincs csapadékhiány, vagy ha az alkalomszerű 1-2 öntözés feltételei adottak. Ezzel szemben a területen összegyűlő, megálló, pangó víz is kizárja a málnatermesztést (különösen kötött talajon) nem beszélve a 20-30 cm-ig felhúzódó altalajvízről, melynek szintje ne haladja meg a 70 cm-t. A talajok jó vízháztartása nagy részben az altalaj függvénye. Ezért állítják sokan, hogy a málnatermesztésben az altalaj szerepe nagyobb, mint a szántott talajrétegé. Ami a levegő páratartalmát illeti, a málna szereti, ha az magas. A mi éghajlati viszonyaink mellett, különösen a június-júliusi páratartalom, kedvezően befolyásolná a termés mennyiségét és különösen minőségét. A túl sok csapadék és a magasabb levegő-páratartalom szélsőséges esetben hátrány is lehet, főleg növényvédelmi szempontból. A talajjal szemben a málna kevésbé igényes. Erre jogosítja nagy felületen elhelyezkedő gazdag és élelmes gyökérrendszere, melyről a tapasztalat azt állítja - nem túl hízelgően – hogy talajzsaroló. A termőtalajréteg a málna sekélyen fekvő gyökérzete ellenére se legyen 50 cm-nél kevesebb. Amennyiben ez, valamint a jó vízháztartás biztosított, akkor a málna a homokos talajtól kezdve az agyagig, sőt tőzeges talajig mindenhol megterem. Kedvenc talaja mégis a homokos vályog, különösen, ha mély rétegű, szerves anyagban gazdag, tápanyaggal és vízzel jól ellátott savas kémhatású (pH: 5,5- 6,5, CaCO3 tartalom: 8% alatt) és az altalaj jó vízelvezetésű. A terület kiválasztásakor azt se feledjük, hogy a málna fénykedvelő (vadon is inkább az irtásokban és erdőszéleken él). A félárnyékot megtűri, ha kell, de ilyen körülmények közt gyengén terem.
Fajtahasználat: A málnafajták a szüreti idő szerint lehetnek egyszer termők és kétszer termők. A szóhasználatban gyakran a kétszer termőt folyamatosan vagy sarjon termőnek is nevezik. A kétszer termő fajták a házikertekben népszerűbbek és további elterjedésük is ott várható. A málnafajták öntermékenyülők, így csak a fajtaválaszték bővítéséhez használunk több fajtát. Friss fogyasztásra és piaci értékesítésre a nagyobb méretű, keményebb húsú és élénkpirosabb színű fajták felelnek meg. A termesztésben a Nagymarosi tájfajta volt hosszú ideig az uralkodó. Ennek a kiváló minőségű, friss fogyasztásra és mélyhűtésre egyaránt alkalmas fajtának jelentős problémája, hogy gyümölcse nem elég nagy, és terméshozama is csak közepes, nem éri el az intenzív fajták méretét és terméshozamát. Ezért az utóbbi évtizedben az üzemi termesztésbe, sőt a házikerti termesztésbe is a Nagymarosi fajtát felváltották más fajták
Művelési rendszerei: A málna művelésében két alapvető típust különböztetünk meg: a töves és a sövényszerű művelést. Mindkettőnek többféle változata terjedt el, de ezek mindegyike az említett két alaptípusra vezethető vissza. Töves művelésnél 1,5-2,0 m sor- és 0.7-1.0 m tőtávolságot, sövényművelésnél 2,0- 2,2 m sor- és 0,4-0,5 m tőtávolságot alkalmaznak. A töves művelés a hazánkban legrégebben alkalmazott kiskerti művelési rendszer. A töves művelést leggyakrabban támrendszer nélküli vagy karós támrendszerű. A töves művelés csak kézi beavatkozással tartható fenn. A sövényszerű művelést korszerű málnaművelési rendszernek tekinthetjük. Az árutermelő ültetvények legelterjedtebb művelési rendszere, amelynél a sövényfalat a talaj felszínén 20-30 cm szélességben korlátozzák. Ebben az esetben a tőtávolságtól függően a 2-3. évtől a sorokban összefüggő sövényfal alakul ki. A sorközben fejlődő sarjakat a talajművelés folyamán nem távolítják el, csak a feleslegeseket a sarjválogatás és metszés alkalmával. A málna keskeny falú sövényművelése korszerűbb, mint a töves művelés, gazdaságosabb és biológiailag megalapozottabb. A sövényművelés esetében nagyobb terület áll a növény rendelkezésére, hogy a gyökérsarjakkal megújuljon, ami a málnás idősebb korában hozamnövelő lehet. A sövényszerű művelés a kiskertekben is egyszerűbben kialakítható és fenntartható.
Málna környezeti igényei
K-vitamain: mit egyek?
A K-vitamin – csak úgy, mint a többi vitamin és ásványi anyag – nagyon fontos az egészséges emberi szervezet működéséhez, éppen ezért kell, hogy tudjuk, mit kell ahhoz ennünk, hogy biztosítsuk szervezetünk ez irányú igényét. Ha szeretjük a gyümölcsöket, akkor a kedvenc K-vitamin forrásunk feltehetően a málna vagy az eper lesz, ha viszont inkább zöldség pártiak vagyunk, akkor kezdjük a K-vitamin kúrát a káposztával vagy a brokkolival.
