Gyermekkorunk kedvence: Gazdálkodj okosan

A történelemtanításban régóta cél, hogy ne maradjon egyeduralkodó a politikatörténet oktatása, kapjon minél nagyobb teret az életmód, az életforma változásainak, a mindennapok (életszerű) történelmének bemutatása. Különösen jó lehetőséget kínál a hangsúlyok ilyen irányú eltolására a történelmi félmúlttárgyalása. A 60-as, 70-es évek világa még a mai iskolás generációk látóterének határán helyezkedik el. Idáig általában még elér a családi, kollektív emlékezet, élő forrása a szóbeliség (oral history), és rendre megjelenik a médiában is.. (A filmeken, tévében, képes kiadványokban gyakran egyfajta érdekességként „tálalják”, némi nosztalgiával „fűszerezve”.) Tárgyai egyelőre még meglehetősen nagy számban láthatóak, fellelhetőek környezetünkben.(Ezeket a tárgyakat –elsősorban fiatalabb –használóik sokszor nem is azonosítják magával az időszakkal, ettől függetlenül léteznek számukra.) Mindemellett a korszak életformája is számos nyomot hagyott jelenünkben. (Pl. a
panel, a lakótelep, mint élettér, fogyasztási, vásárlási, étkezési, munkavállalási stb. szokások.)

Miről „mesél” egy társasjáték?

A társasjátékok többsége lényegében időtlen–nem kötődnek egyetlen időszakhoz, korszakhoz sem. A Gazdálkodj okosan! játékot viszont(mind története, mind szemlélete
révén) szoros szálak fűzik egy bizonyos társadalmi, gazdasági közeghez, az 1960-as, 1970-es évek magyarországi szocializmusához–függetlenül attól, hogy azok, akik ebben a közegben
már nem is éltek, sőt,szinte nem is ismerik, többnyire szórakoztatónak találják, jókat játszanak vele. A közkeletű vélekedés szerint a játék a Kádár-rendszer hangulatjavító
intézkedéseinek sorában készült el, a Nyugaton népszerű Monopoly (Magyarországon a két háború közötti időből inkább Capitalynéven ismert)játék magyarított, „szocialista”változataként.

A vélekedés első elemét(vagyis hogy közreadásának hangulatjavító célja lett volna) alátámasztani látszik a kiadás időpontja: az első változat 1966-ban látott napvilágot. Ebben a történelmi pillanatban (az új gazdasági mechanizmus előkészítésének idején)a játék egyes lépései, történései, pontosabban a bennük foglalt propagandaelemek, propagandisztikus tartalomkimondottan biztató, pozitív üzenetet hordozhattak a lakosság különböző rétegei számára a várhatóéletszínvonal-politikát tekintve. (Ilyen szempontból tanulságos nyomon követni, hogyan változott a játék célja az újabb és újabb kiadásokban. Az 1966-os kiadás okosan berendezett panellakásából indulva az 1980-as évek végére már a családi házak, nyaralók stb. válnak uralkodóvá a napjainkig megjelenő újabb kiadásokban, természetesen mindegyik a hozzáillő, teljes berendezéssel, tárgyi világgal.) Megalapozottnak tűnik a közvélekedés másik eleme is, miszerint a játék a Monopoly(Capitaly)szocialistaváltozata lenne. Ebben a kérdésben is mond valamit a megjelenés időpontja: ha nem is rögtön, de rövidesen váltja az új játék az 1952-ben(kapitalista, imperialista szemlélete miatt) betiltott Capitalyt. Még inkább igazolja a feltételezést a két játék összehasonlítása. A szembenálló világrendek szellemiségének különbségét tükrözi a játékok lényege. Az „okos gazdálkodás” végső célja nem a gazdasági előnyök szerzése, nagy vagyonok halmozása (akár a többi játékos kárára), hanem a tisztes (munkás? vagy polgári?) egzisztencia megteremtése. A javak megszerzésében pedig korántsem ellenfél a többi játékos, inkább csak az a kérdés, melyikük mikor jár sikerrel.


A játékosok közötti versengés kiiktatás a ki nem mondott, ugyanakkor nyilvánvaló ideológiai, az előbb-utóbb elérhető anyagi gyarapodás ígérete ugyancsak ideológiai, de már közvetlen propagandatartalmat is hordozott. A Gazdálkodj okosan! felépítése a redisztributív, tervgazdálkodásra épülő állami gazdasági rendszert modellezi a „fogyasztó” (az állampolgár, vagyis a játékos)szemszögéből. Persze a paternalista állameszmény szellemiségének megfelelően (nem is kissé) didaktikusan felrajzolja a rendszernek megfelelő, ideális alany(állampolgár) típusát, életvitelét, felfogását. Teszi ezt úgy, hogy nyílt és rejtett elvárásokat, erkölcsi tanácsokat, parancsolatokat fogalmaz meg a játékossal szemben. A játékban megjelenített gazdasági környezet a 60-as (és azt követő) évek szocialista gazdasági viszonyrendszerét szemlélteti. A redisztributív modell jegyében a játékosok egy központi alapból kapják a fizetésüket, a játékszabály szóhasználata szerint illetményüket. Jellemző módon mindenki ugyanannyit kap, nincs differenciált bérezés, különbségek a munkahelyek között. Az egyéni, munkahelyi teljesítmény értékelése mindössze három szerencsekártyán jelenik meg.(„Jó munkájáért” az egyik szerint 400Ft, a másik szerint 1000Ft jutalomban részesül a játékos. A harmadik kártyán újításért kap 2500Ft-ot.) Ezt persze a játék logikája is magyarázhatja: így a játékosok egyenlő feltételekkel vághatnak neki az „okos szerzésnek”.

Másfelől nyilvánvalóan benne van a szocialista (anyagi) egyenlőség álságos, propagandisztikus eszménye –az elosztásnak ez a módja nem engedi meg a jelentős anyagi különbségek kialakulását. Segíthet viszont a gyarapodásban (persze csakis az okos gazdálkodás mellett!) a szerencse: 18 szerencsekártya húzásával nyerhetnek pénzt vagy valamilyen tárgyat a játékosok. (Természetesen az államilag üzemeltetett szerencsejátékok, a TOTÓ és a LOTTÓ sorsolásain, illetve olyan propagandaakciókon, mint a Békekölcsön
nyereménysorsolása, a Könyvsorsjáték, vagy a Budapesti Ipari Vásár sorsjátéka. Ezen felül dupla illetménytér, ha valaki éppen a starthelyre –az ózdi kohászati művek rajzával díszített kockára lép.) A játékban az egyéni kreativitás, kezdeményezés nem kap szerepet. A játékosok nem hozhatnak valódi, a játék világában következményekkel járó gazdasági döntéseket.
Kiadásokra kényszerülnek aszerint, hogy melyik mezőre lépnek. Abban van némi stratégia, mikor vásárolnak meg bizonyos használati tárgyakat, illetve veszik meg magát a lakást.
Ugyanakkor ezek az anyagi döntések valójában áldöntések. Nem elsősorban az egyéni életvezetés lehetőségei, az anyagi helyzet, sokkal inkább a hiánygazdaság körülményei determinálják őket.

forrás: Bánki István: Gazdálkodj okosan!–az 1960-as, 70-es évek gazdasága, életformája

Rumini a családi esték főszereplője

Egy hideg téli estén nincs is jobb szórakozás a család számára, mint egy olyan izgalmas társasjáték, mint a Rumini. Az egyszerű szabályzat és a gyors játékmenetek abbahagyhatatlanná varázsolják a Rumini világát. Emellett pedig legnagyobb előnye, hogy az egész család számára kellemes kikapcsolódás jelent, hiszen kicsit és nagyon is számára is könnyen érthető mégis érdekes taktikai játék a Rumini. Rumini a te segítségedre vár, hogy együtt összeillesszétek a szétszakadt térkép darabjait!