Sokkal több haszon származik abból a gondolatból, hogy „Én egy békés lélek vagyok”, szemben azzal, hogy „Én a test vagyok”. Miért? Az elmúlt leckében szó volt arról, milyen fontos szerepe van ennek a gondolatnak abban, hogy képesek legyünk függetlenné válni azoktól a szerepektől, amiket játszunk. Fontos tisztázni a „kívülállóság” szó jelentését. Ez nem egy tartózkodó, magányba vonulást jelent, ahol minden kommunikáció megszakad, de azt sem, hogy valaki gondatlan megfigyelőként szemléli az eseményeket maga körül. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy színészek vagyunk. Nagy lelkesedéssel és szeretettel játsszuk a szerepünket, de nem hagyjuk, hogy bármilyen elvárás, lelki teher vagy aggodalom hasson ránk, ami a külső körülményekből vagy más emberektől származik. Nem hagyjuk, hogy mindezek megzavarják a megértésünket és elfelejtsük, hogy kik vagyunk. „Én egy békés lélek vagyok”. Valójában sokkal gyakrabban használjuk ezt a szót a szeretet szóval együtt: azaz kívülállóként szemlélve, de mégis szeretettel. Hogyha léleknek tekintjük magunkat és megtapasztaljuk a természetes tulajdonságainkat, akkor a kívülálló- sághoz társuló érzésünk nem lesz ellenszenves tartalmú, ami nemtörődömséget jelent, hanem békét, szeretetet és boldogságot fog tükrözni.

Hogyan segíthet a lélek-tudatosság az önmagunkkal és másokkal szembeni magatartásunk javításában? Általában mindannyiunknak meg van az a szokása, hogy önmagunkat másokhoz hasonlítjuk: a másik érdemeinek, vagy érdemtelenségeinek fényében látjuk magunkat. Ez néha a reménytelenség érzését válthatja ki bennünk. Önmagunk és mások kritizálása egyformán negatív állapotba hozza a tudatot. A lélek-tudatosság tapasztalata által felismerjük a saját értékeinket és abbahagyjuk önmagunk másokhoz való hasonlítgatását. Túljutunk a kritizálgatáson és megtapasztaljuk az igazi pozitív tulajdonságainkat, az igazi természetünket. Ez nem egy felsőbbrendűségi érzéshez vezet, hanem érezzük a stabilitásunkat, az önbizalmunkat. Az önmagunkkal kapcsolatos kétségeinket a nagyon mély belső hit váltja fel.

Ha megértjük azt a gondolatot, hogy „Én egy békés lélek vagyok”, akkor azt is megértjük, hogy a többiek is azok. E tudatosság által képesek leszünk tisztán, egyenrangú félként beszélni velük, amit testvéri szemléletnek nevezünk. A hétköznapi életben a cselekedetek ezzel gyakran teljesen ellentétesek, pl., amikor valaki dühös lesz ránk és megfenyeget, a hangunk viszonzásként hirtelen élessé válik. Ebből aztán könnyen parázs vita kerekedik. Ez a testitudatosság visszatükröződése. Ahelyett, hogy egy békés léleknek látnánk őket, akik a szerepüket játsszák, a szerepet látjuk és azt az igazi természetüknek hisszük. Azonban amikor léleknek tekintjük őket, az indulataikra másképp fogunk reagálni. A haragot látva tudjuk, hogy ez egy átmeneti reakció, nem az igazi belső énjükből fakad. Ahelyett, hogy mérgesen vagy védekezve reagálnánk, valójában kívülállóként viselkedünk, sőt inkább adni igyekszünk. Megpróbálunk természetesen olyan pozícióba helyezkedni, hogy képesek legyünk segíteni rajtuk. Felismerjük, hogy a haragjuk oka az, hogy valami miatt zavarttá váltak. Ez a pozitív hozzáállás egyfajta védelemként is szolgál számunkra, mivel nem kerülünk a támadás hatása alá. Sőt, a stabilitásunk és nyugodt reakciónk abban is segíteni fog, hogy feloldjuk a helyzet feszültségét. A lélek-tudatosságunkkal egy más módon is segíthetünk, de természetesen, amink nincs, azt nem adhatjuk oda senkinek. Ha barátaink rossz hangulatban hozzánk jönnek, gyakran a legtöbb, amit adhatunk, az együttérzés. Ez a fajta megnyugtatás azonban nem feltétlenül jelent segítséget. Az embereknek, ha bajban vannak, erőre és emberszeretetre van szükségük. A helyzet, amibe gyengeségük miatt kerültek, zűrzavart okozott a tudatukban, ezért nem tudják a dolgokat tisztán látni. Ha a reakcióink és a tanácsaink nem kizárólag az együttérzésen alapulnak, hanem békességgel, erővel teliek és nagyon is gyakorlatiak, akkor azok nem csak vigaszt nyújtanak, de ez a pozitív hozzáállás segíteni fogja őket a problémáik megoldásában is. Ehhez egy erős és rendezett tudatra van szükség. A lélek-tudatosság alkalmassá tesz bennünket arra, hogy mások társaságában természetesen viselkedjünk. Ez másoknak is segít a feloldódásban, amint megérzik, hogy semmilyen elvárásunk nincs feléjük. A lélek-tudatossággal az a célunk, hogy másokban csak a jó tulajdonságokat lássuk, és nem csak a látható erényeket, de a rejtett különlegességeiket is. Természetes módon kifejlődik egy mély szeretet és tisztelet mindenki iránt és ezekkel párhuzamosan egyfajta szellemi közelségbe kerülünk embertársainkkal. Megszületik annak a felismerése, hogy mi mindannyian egy világot, egy otthont osztunk meg és egy földi családnak vagyunk a tagjai.

forrás: Brahma Kumaris World Spiritual University Magyarország, 1999: Meditáció a gyakorlatban