A trauma hatására a megismerési folyamatokban, így az emlékezeti működésben is zavar keletkezhet. Ennek megértését segítik az utóbbi 20 év memóriakutatásának eredményei. Először az emlékezeti működések jellegzetességeiről, és neurobiológiai alapjairól fogok beszélni. Ezután arról, hogy hogyan, és milyen emlékezeti torzítást idéznek elő a traumák.
Végül néhány gondolatot szeretnék megosztani arról, hogy a memóriaműködésről való tudásunk hogyan segítheti terápiás munkánkat. Önazonosságunk, én folytonosságunk záloga emlékezetünk. A traumák hatására a létezés folytonosságának élménye is törik. A múlt, jelen, jövő összekapcsolódása kérdőjeleződik meg. Azaz, az időtengely sérül. (Csuhai, 2003.)
Az emlékezeti működések kutatásai és a kísérletek alapján figyelembe kell vennünk, hogy emlékezetünk törékeny. Az eseményekről őrzött emlékeink idővel halványulnak, torzulnak, észrevétlenül átírjuk őket (Schacter 1998, 2001.). Az emlékfelidézés is törékeny, erősen befolyásolja, hogy a felidézés milyen kontextusban történik. A mi szempontunkból ez azért fontos, mert a terápiás kapcsolat légköre, a terapeuta elvárásai sokkal jobban hatnak, mint gondolnánk.

Sok vizsgálat bizonyítja, hogy pl. a direkt szuggesztív technikák során előhívott emlékek torzulhatnak, fantáziával keveredhetnek, akár hamis emlékek is képződhetnek. A memóriakutatás eredményei azt mutatják, hogy idegrendszerünkben több, funkcionálisan és
neuroanatómiailag különböző emlékezeti rendszer van, amelyek normális esetben egymással összehangoltan működnek. (Kulcsár, 1996, Racsmány, 2002. Simon 2001.) E rendszerek megismerése idegrendszeri sérülések következményeinek feltérképezése és az agy emlékezés során létrejött energetikai és keringés változásainak mérése segítségével történt.
Másrészt a különböző emlékezeti működések direkt kísérletes vizsgálatai és a trauma emlékezeti torzító következményeinek felismerése segítették a memóriarendszerek elkülönítését. Mindegyik emlékezeti rendszerre jellemző a beíródás, a tárolás, és a felidézés-felidéződés módja.

Dinamikus, komplex rendszerről van szó. Az információtárolást sejtszintű folyamatok biztosítják: röviden csak annyit emelnék ki, hogy fehérjeszintézis modulációjával megváltozott szimpatikusés neuronális működésekről van szó. Egy adott élmény különböző érzékszervi és érzelmi minőségei máshol és többféle módon kódolódnak, a hozzáférés is különbözőképpen történhet. Izgalmas terület az emlékezeti működésmódok ismerete a pszichoanalízis-pszichoterápia szempontjából is, hiszen a feltárás, átdolgozás során emlékek felidézése, újraírása, és a terápiás kapcsolatban átélt élmények emlékeinek képződése is történik.

Rövidtávú és hosszútávú emlékezeti rendszert különböztetünk meg. A rövidtávú emlékezeti működés legfontosabb része a munkamemória, mely a megismerési funkciók működésében aktívan részt vállaló, több egységből álló rendszer. A meglévő tudást használja fel az aktuális információfeldolgozásban, és szerepe van az információk egy részének a hosszútávú memóriába kerülésében is. Sérülése megzavarja a hatékony információszerzést. Fenntartja és szervezi az információt, a következtetést, megértést, tanulást igénylő feladatok kivitelezése alatt.

A verbális, illetve a téri-vizuális információ fenntartásában (rövid idejű tárolásában) és manipulációjában résztvevő alrendszerekből és egy ún. központi végrehajtó rendszerből áll, mely összeköttetést teremt az alrendszerek, illetve a hosszútávú emlékezet között. A megismerő folyamatokban alapvető szerepet tölt be, rugalmas, segíti az alkalmazkodást. Ezért fontos szerepe van a tartós emlékezeti rendszer kialakulásában. Érzelmi túlterhelés esetén működésében zavar keletkezik, ami a hosszútávú emlékezés zavarában is megnyilvánul.

Tehát a trauma először a munkamemória működését érintheti. A prefrontális kérgi működéshez köthető funkció. (Intelligencia)

A hosszútávú memória
1.Explicit, vagy deklaratív, és
2.Implicit, vagy nondeklaratív emlékezeti rendszerekre osztható.

A szemantikus memória tartalmazza a lexikális tudást, az élettörténeti adatokat, 1b. az epizodikus memóriában pedig a velünk történt eseményeket különböző érzékszervi modalitások formájában a szenzoros kérgi területek tárolják. Az epizódok időbeli, térbeli vonatkozásai is itt őrződnek. Idegrendszeri struktúrák: hyppocampus, halántéklebeny,
(dorsomediális talamusz, corpus mamillárék, melyek főleg a verbális emlékek rögzítéséért felelősek). A prefrontális kéreg és a hippokampusz aktív működése szükséges ezek tudatba kerüléséhez. Fontos megemlíteni a forrásmemória funkciót, (prefront. k.) ami az emlékek eredetének különválasztását végzi, és amely gyerekeknél még éretlen, ezért a fantázia és valóság összekeveredhet.
Az explicit memória működését tudatos folyamatként éljük át, maga az emlékezés élménye is hozzátartozik az emlékezeti működéshez. A deklaratív memóriában őrzött emlékek tudatosan felidézhetők, új elemek beilleszthetők, flexibilis. A kódoláshoz szükséges a bejövő információk aktív feldolgozása, azaz a tudatos figyelem. Előhívás több rendszer számára hozzáférhető.

Emlékfelidézés módja:
1.    asszociatív: hyppocampus, és a halántéklebeny középső régiója; elég hozzá maz eredeti
esemény valamely mozzanatára való utalás. Ez a támpontfüggő emlékfelidézés.
2.    szándékos, vagy stratégiai: a prefrontális kéreg, (j.o.) támpontot ad az asszociatív
emlékfelidézés számára.

forrás: Merényi Márta: Emlékezés és trauma

Varázslatos memória

A memória varázslatos emlékeket őriz egészen pici korunktól fogva, amikre sok esetben még öreg napjainkon is emlékszünk. Mennyi információt és emléket képes tárolni a memória? Hogyan szelektál a rossz és jó élmények között? A memória valóban tovább őrzi a traumákat? Számtalan kérdésre még ma sincsen válasz a memória kérdéskörében, azt pedig mindenki eldöntheti maga, hogy áldás vagy átok-e a memória létezése.