C-vitamin növényekben - sosem gondoltad volna

Rózsa

A rózsák nemzetségének egyes fajait nagy C-vitamin-tartalmuknál fogva a gyümölcsfajok közé soroljuk. Azokat a fajokat lehet ajánlani, amelyek a C-vitaminban dús nagy termésükön túl szép bokrot és virágot is fejlesztenek.

Megemlíthetjük a következőket:

Japán rózsa:
a vadrózsánál valamivel alacsonyabb, terjedő tövű növény. Lilásrózsaszín virágai május végétől folyamatosan nyílnak. Hatalmas, 2–3cm átmérőjű piros termései augusztustól érnek, és a vadrózsáénál jóval húsosabbak. Nyersen is élvezhetőek, savanykás ízűek. A termést puhulás előtt gyűjtjük be és szárítjuk.

Gyapjasrózsa:
közepesen nagy, felfelé törő bokrokat nevel. Virága nem olyan szép, mint a japán rózsáé, de termése sok C-vitamint tartalmaz. Igen termékeny és fagyálló.

Vadrózsa:
termése, a csipkebogyó, kiváló ízű lekvár alapanyagát szolgáltatja. A csipkebogyó ugyanis igen gazdag C-vitaminban, de van benne A-, B-, K- és P-vitamin is.
Évszázadok óta alkalmazzák a népi gyógyászatban – üdítő hatású teákat készítenek belőle. Ezenkívül a csipkebogyóból bort, pálinkát és likőrt is lehet készíteni. A csipketea készítésénél egy dologra ügyeljünk: a C-vitamin 40–50 °C fölött károsodik. Ezért fontos, hogy megtartsuk a csipketea készítésének szabályát: a bogyót nem főzni vagy forrázni kell, hanem langyos vízben áztatni. Az este bekészített vízben reggelre kiáznak a csipkehús hatóanyagai, és melegítés, édesítés után fogyaszthatjuk.

Salátagalambbegy – népies nevén: madársaláta
A galambbegy őshazája a Földközi-tenger környéke és Kis-Ázsia. Egyéves növény. A hideget jól bírja. Szárazságtűrő, minimális vízzel is beéri. Mivel félárnyékban is szépen fejlődik, fiatal gyümölcsfák alatt is termeszthető, s ez a háztáji kertben nem elhanyagolható tényező. A talaj iránt igénytelen. Rövid a tenyészidejének köszönhetően elő- vagy utónövényként is termeszthetjük. Már március elején elvethetjük, tavaszi termesztésének jelentősége éppen koraiságában rejlik. A sorokat egymástól 15–20 cm húzzuk ki, és vékonyan szórjuk el a magokat; utána 1–2 cm-nyi vékony talajréteggel takarjuk be. A csírázás 10–15 nap múlva kezdődik. Ha folyamatosan akarjuk szedni, ezt többszöri szakaszos vetéssel elérhetjük. Utóveteményként augusztus elejétől-közepétől kezdhetjük meg a vetését. A növények szedését akkor kezdhetjük meg, amikor elérik a 4–5 leveles állapotot. Később is fogyaszthatjuk, de ne hagyjuk elöregedni az állományt, mert a levelek kicsit keserű ízűek lesznek. Télen is szedhető, ha a hótól például avarral, szalmával megvédjük. Ilyenkor ne csak a levelet szedjük, hanem a sor elején kezdve az állományt gyökerestül tépjük ki. Természetesen egyszerre csak annyit használjunk fel, amennyit mindjárt el is fogyasztunk. A gyökerét lecsípjük, leveléből pedig kitűnő salátát készíthetünk. Nyugat-Európában főzelékként fogyasztják, de más savanyúságokhoz is szívesen keverik. Jelentős mennyiségű B- és C-vitamint tartalmaz.


Szelídgesztenye
A Földközi-tenger vidékéről származik. Mivel igen nagyra nőnek, csak azok ültessék, akiknek jókora kertjük van, és megfelelő helyet találnak számukra. Levelei lándzsa alakúak, termése gömbölyded makktermés. Sötét, fényes leveleivel, arányos koronájával dekoratív eleme is lehet a nagyobb kerteknek. Mészkerülő lévén, inkább olyan helyre ültessük, ahol a talaj savanyúkém-hatású. A szelídgesztenye termésének nagy a tápanyagértéke: cukrokat, keményítőt, zsírokat, fehérjéket és C-vitamint is tartalmaz.
A termést szeptember végétől október elejéig szüreteljük, vagyis akkor, amikor éretten hullani kezd. A téli hónapokban nagyon finom csemege, s a cukrásziparban is jelentős
mennyiséget használnak fel belőle.


Homoktövis
A homoktövis vitamindús gyümölcsöt termő igénytelen cserje, számos hegyes tövissel vagy tövisek nélkül. Lengyelországban, Oroszországban és Németországban nagyon elterjedt. Kétlaki növény. A nővirágú növényegyedeken kívül hímvirágú növényegyedeknek is kell az ültetvényben lenniük. Beporzása szél útján történik.
A homoktövis sok fényt igényel, de a talajban nem válogatós. Ültetésre legalkalmasabbak a vegetatív úton szaporított kétéves bokrok. Ültetés után a vesszőket kétharmadnyival visszametsszük. Áprilisban és májusban virágzik. Termése 7–8 mm nagyságú, tojásdad alakú, narancsszínű álbogyó, mely nagyon magas C-vitamin-tartalmú, ezen kívül A-, B- és E-vitaminok is találhatók benne. A népi gyógyászat fertőzés megelőzésére, a látás
erősítésére és az öregedés lassítására ajánlja; dzsúszokat is készítenek belőle. Nálunk főleg az orosz fajták az elterjedtek, pl. a Novoszty Altaja, Obilnaja, Vitaminnaja, de ismertek a német fajták is, pl. Leikora, Hergo, Frugan

forrás: Miklós Dénes: Különleges növények a háztájiban

C-vitamin télen – nyáron

A C-vitamin jótékony hatására mindenki számára ismeretes, a szervezetbe való bevitelre pedig ma már számtalan megoldás létezik. A szopogató – és rágótabletta, kapszula és pezsgőtabletta mellett számos gyümölcs – mint a kiwi, citrom és acerola – is remek C-vitamin forrás, sőt néhány növény is. A téli hónapokban pedig érdemes nagyobb dózisban a C-vitamin, hiszen ellenállóbbá teszi a szervezetet az influenzával és a megfázással szemben.