Egy rossz álom, egy kis betegség, vagy csak az esti elalvás – mindháromnak legjobb módszere a mese. A kitalált lényekről, hercegekről és beszélő állatokról szóló történetek csodás világot hoznak léte gyermekeink fantáziájának segítségével. A Dixit egy társasjáték, mely tanít, és szórakoztat, sőt hagyja, hogy a gyermek maga meséljen!

Miért fontos a mese a gyerekek fejlődésének szempontjából?

Az elmúlt fél évszázadban a világ, az emberi társadalom nagyon intenzív, jelentős változásokon ment keresztül. Az emberek életmódja, a technológia gyors fejlődése következtében lényegesen átalakult, melynek, mint minden változásnak negatív és pozitív aspektusai is egyaránt megfigyelhetőek. Azonban úgy érzem, hogy ezek a változások olyan hirtelen érték az emberi társadalmat, hogy valódi reakcióra szinte nem hagytak időt, az emberek csak bekerültek az események sodrába, és csak átadják magukat a történéseknek, anélkül, hogy megválogatnák azokat, amikkel valóban azonosulni tudnak.

Talán ez a folyamat, ez a tehetetlenség az, ami sok esetben a változás negatív aspektusaira tereli a figyelmet. Véleményem szerint ezért érdemes a múlt értékeihez visszafordulni, melyek segíthetnek megálljt parancsolni a tehetetlen sodródásnak azzal, hogy az embereket visszaterelik a kiegyensúlyozottság medrébe. Ilyenkor időt engednek maguknak, hogy meghallják belső lelki világuk igényeit, így egyensúlyt teremtve külső, racionális behatárolt világuk és belső, irracionális elvárás-világuk között.

A meséket a múlt értékeinek egyik őrzőjének tartom, aminek segítségével az emberek egy kicsit könnyebben tudnak önmagukra, belső folyamataikra figyelni. Felhozhatnánk ellenérvnek, hogy a múltbéli mesék nem sokat mondhatnak a modern társadalom körülményeiről, hisz nem alkalmazkodtak a változásokhoz, melyet e korszak gyors fejlődése hozott. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy bár, ahogy a filozófiai megállapítás mondja, semmi sem állandó, minden változik, a természet korántsem akkora ütemben, mint a technika, a társadalom. Ebbe pedig az ember természete is beletartozik, mely még őrzi ősi belső világát,lelki szerkezetét. Ezért, ha az ember problémái nem is ugyanabban a formában jelentkeznek, mint mondjuk száz éve, lelki küzdelmei mégis régi sémákat követnek. Így a boldoguláshoz továbbra is szükség van egy megfelelő nyelvre, mely eligazít az érzések világában, képes a tudat mélységeihez szólni. A meséket több jeles kutató, pszichológus is ilyen nyelvnek tartja.

A mesék ereje a felnőttek szempontjából sem elhanyagolható, rájuk is hatással van, de manapság a mesék főként a gyerekeknek szólnak, tehát az ő szempontjukból még nagyobb jelentőséggel bírnak. Persze a technológiai, társadalmi változások a meséket is átalakították, néhol a korszerűsítés megfelelő formáit alkalmazva, de többségében negatív irányba terelve a meséket. Főleg az elektronizáció irányába tolódott el a mesélés folyamata, mely nem minden esetben negatív jelenség, csak megfelelő odafigyeléssel biztosítani kell, hogy az újonnan megalkotott mesék ugyanúgy kiválthassák pozitív hatásukat, mint ahogy ezt a múltban évezredeken át tették. Emellett nem csak az átalakítás módjára kell nagyon odafigyelni, de arra is, hogy a korszerűsítéssel ne szorítsák ki a mesék életútját meghatározó jellegzetességeket, a szájhagyományt, a szülők közvetítette írásbeliség hagyományát.

Ezért érdemes foglalkozni a mesékkel, hogy újból és újból figyelmeztessen bennünket az értékőrzés fontosságára, arra, hogy ne hagyjuk elveszni a gyermekek életéből azt a semmivel sem pótolható szituációt, amit a mese hallgatása, átélése jelent. Hisz nem a gyermekek legjobb tudásunk szerint való felnevelése a társadalom egyik legfontosabb feladata? Melynek természetesen a mesélés csak egy kis szelete,de a legapróbb nevelési eszköz is fontos, ha azzal segíthetjük a gyerekek egészséges személyiségfejlődését.

A mese, mint a kommunikáció egyik eszköze

A gyermeknevelés folyamatában tagadhatatlan, hogy a kommunikációnak nagy szerepe van. A szocializáció is valamiképpen a kommunikáción keresztül megy végbe, mert a gyermeki személyiség minden fejlődési lépése egy kommunikációs szisztémában történik. A meséket

is értelmezhetjük egyfajta kommunikációs eszközként, egy sajátos kommunikációs folyamat részének, így igazolva nevelési eszközként való felhasználhatóságát is. Érdemes vizsgálni azokat a párhuzamokat, melyek alapján a meséket kommunikációs eszköznek tekinthetjük.

A meghatározás szerint, „kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben, vagy jelek milyen rendszerében, kódjában fejeződik ki.”

Szerkezeti szempontból pedig értelmezhetjük a kommunikációs folyamat elemeit, azaz az adót/kommunikátort, aki kódolja az üzenetet, akitől a folyamat elindul; a vevőt/befogadót, aki fogadja és dekódolja az üzenetet; a közlés tartalmát; a közlés módját, azt a kód-jelrendszert, ami a közlés tartalmának struktúráját adja és a csatornát, amelyen keresztül a folyamat megvalósul.

A mesének is van hallgatója/olvasója, van feladója és közvetítő közege is, és a közlés tartalma egy szimbolikus kód-jelrendszerben jelenik meg. Tehát szerkezeti szempontból a mesélés is kommunikációs folyamatnak minősíthető. Az eltérést az adja, hogy a mesélő nem az üzenet feladójaként szerepel ebben a folyamatban, hanem közvetítő csatornaként, áthidalva az idő alkotta szakadékot, mert a korábbi kultúrák már létrehozták ezt a műalkotást, ami kommunikátortól függetlenül már létezik.

A mesék az információátadás funkcióját is betöltik, miként a társadalom felhalmozott tapasztalatait közvetítik, sőt az egyszerű cserefolyamaton túl is mutat. Filozófikus megközelítésből a kommunikáció sem csupán tartalmak közvetítője, de a közvetíthető tartalmak, a közösség szerkezetének alakításában is részt vesz,így közösségformáló-összetartó erőként hatva.

A mese is ilyen közösségformáló-összetartó erőnek minősül, melynek előnyét inkább a régi korokban használták ki. Továbbá miként a kommunikáció, a mesélés is különböző kontextusokban mehet végbe: a kommunikáció lehet interperszonális (2 személy közötti), csoportos (néhány fő részvétele), szervezeti (szervezeten belüli, vagy szervezetek közötti), közéleti (retorikai alaphelyzet – szónok), médiakommunikáció (nyomtatott, elektronikus sajtó), kultúraközi (különböző kulturális közösségek között). A mesélés is hasonló kontextusokban zajlik, főként három típussal hozható párhuzamba, az interperszonális, a csoportos és a média/elektronikus eszközök közvetítette kontextusfajtákkal.

Forrás: Kukoda Alexandra: A mesék érték-kommunikációja régen és ma

Mese és varázslat: próbáld ki a Dixit társasjátékot

Unod már egy kicsit az ugróiskolát és a bunkerépítést? Szeretsz mesét nézni, de közben játszanál is? A Dixit fantasztikus keveréke a gyermekek két kedvenc tevékenységének. A Dixit hagyja, hogy a gyermek önfeledten játsszon, taktikázzon, közbe pedig arra inspirálja, hogy ő maga legyen egy történet mesélője. Hát nem fantasztikus a Dixit világa? Kell ennél több és színesebb elfoglaltság az apróságoknak?